Hogyan tesz hozzá az időmenedzsment a digitális wellbeinghez?
Szerző: UNIside - 2026.06.06.
A pályaválasztás bizonytalanságától a digitális túlterheltségre adott helyes válaszokig vezetett Lippai Roland előadása, amelyben az időmenedzsmentet nem pusztán szervezési kérdésként, hanem életminőséget meghatározó készségként mutatta be. A diákoknak szóló, gyakorlati példákkal teli beszélgetés középpontjában az állt: hogyan lehet a figyelmet, az energiát és az időt tudatosan irányítani egy olyan világban, ahol folyamatosan versengenek értünk az ingerek.
Az előadás elején egy személyes történet segített közelebb hozni a pályaválasztás kérdését. Lippai Roland a saját életútját felidézve mutatta meg, hogy a hivatás nem egyetlen döntés következménye, hanem sok apró fordulópontból áll össze. Különböző fizikai és szellemi munkákon keresztül jutott el az újságírásig, majd később tréneri és coaching tevékenységig, miközben folyamatosan alakult az is, hogyan látja saját szerepét a világban.
A története nem a kivételességről szólt, hanem arról, hogy a bizonytalanság, amelyet a fiatalok a pályaválasztás környékén megélnek, valójában teljesen természetes állapot. Sőt, ma már inkább az a realitás, hogy az irány nem egyszeri döntéssel, hanem folyamatos korrekciókkal formálódik.
Időmenedzsment és figyelemmegosztás
Ebből a gondolati ívből vezetett át az előadó az időmenedzsment témájára, amelyet szándékosan igyekezett leválasztani a klasszikus naptárbeosztás jelentéséről. A hangsúly szerinte nem az idő technikai kezelésén van, hiszen az idő önmagában nem visszafordítható és nem pótolható erőforrás, hanem azon, milyen tudatossággal osztjuk meg a figyelmünket az egyes tevékenységek között. A mindennapokban ugyanis nem egyszerűen időt használunk el, hanem mentális energiát és figyelmet, amely sokkal sérülékenyebb, mint gondolnánk.
A modern működés egyik legnagyobb félreértése a multitaskingba vetett hit. Az előadás ezt a jelenséget nem teljesen cáfolta, inkább újraértelmezte: valójában nem párhuzamos feladatvégzés történik, hanem gyors váltogatás különböző tevékenységek között. Ez a folyamatos váltás azonban minden alkalommal energiát von el, és a figyelem töredezéséhez vezet. A nap végére ez az apró veszteség sokszor látványos kimerültségben jelenik meg.
A javasolt alternatíva ezért nem más, mint a monotasking, vagyis az a működés, amikor egy adott időszakban tudatosan csak egy feladatra irányul a figyelem.
Ehhez szorosan kapcsolódik az úgynevezett „zajcsökkentés” gondolata, amely az előadás egyik gyakorlati fókuszpontja volt. A zaj itt minden olyan külső vagy belső tényezőt jelent, amely megszakítja a koncentrációt: értesítések, üzenetek, de akár a környezetből érkező impulzusok is.
A diákokkal közösen több olyan helyzetet is végiggondoltak, ahol már egyetlen telefonos értesítés is képes teljesen megtörni a tanulási folyamatot, és hosszú percekbe telik, mire az ember visszatalál ugyanabba a mentális állapotba.
A megoldás ezért nem feltétlenül a nagy rendszerekben, hanem apró, következetes döntésekben rejlik: az eszközök tudatosabb használatában, vagy épp a digitális elérhetőség korlátozásában.
Hogyan osszuk be az energiáinkat?
Az idő mellett az előadó külön hangsúlyt helyezett az energiamenedzsmentre is. Nem mindegy ugyanis, hogy a nap melyik szakaszában milyen típusú feladatokat végzünk.
A magasabb mentális frissességet igénylő tevékenységek – mint a tanulás, a problémamegoldás vagy a kreatív gondolkodás – sokkal hatékonyabban működnek akkor, amikor az energiaszintünk természetesen magasabb.
Ezzel szemben a rutinszerű feladatok inkább az alacsonyabb energiaszintű időszakokba illeszkednek. Ez a fajta tudatosság nemcsak a teljesítményt javítja, hanem a stressz szintjét is érezhetően csökkenti.
A gyakorlatba átültethető eszközök között több egyszerű, mégis hatékony technika is előkerült. Ilyen például az a szemlélet, hogy a legnehezebb feladatot érdemes a nap elején elvégezni, amikor a mentális kapacitás még friss. Ugyanígy fontos szerepet kapott az is, hogy a nagy, sokszor ijesztő feladatokat kisebb egységekre bontsuk, mert így azok kezelhetőbbé és kevésbé szorongáskeltővé válnak. Az időblokkokban való gondolkodás – amikor egy adott időszakaszt előre kijelölt feladatra szánunk – szintén segít abban, hogy a figyelem ne essen szét a nap során.
Tudatosság és határhúzás
Az előadás egyik legérdekesebb része a mentális felkészülésről szólt. Az úgynevezett imaginációs technika lényege, hogy a nehéz helyzeteket – például egy vizsgát vagy fontos beszélgetést – előre, gondolatban végigjátsszuk. Ez nemcsak csökkenti az ismeretlentől való félelmet, hanem növeli a magabiztosságot is, hiszen az agy bizonyos mértékig nem különbözteti meg az elképzelt és a valós helyzeteket. A sportvilágból hozott példák – mint a pályabejárás vagy a verseny előtti mentális gyakorlás – jól illusztrálták ennek gyakorlati erejét.
Egyetem és mentális egészség: mire figyelj már a kezdetektől?
A digitális környezet hatásainak tárgyalásakor az előadás egyre inkább társadalmi szintre emelte a kérdést. A folyamatos értesítések, az állandó elérhetőség és a közösségi média túlhasználata nemcsak a figyelmet töri meg, hanem hosszú távon a kapcsolódás minőségét is befolyásolja.
Egyre nehezebb valódi, mély jelenlétet kialakítani – akár más emberekkel, akár önmagunkkal. A megoldás itt sem az eszközök teljes elutasítása, hanem a tudatos használat, a határok kijelölése és az offline időszakok beépítése a mindennapokba.
Az előadás záró gondolata szerint az időmenedzsment végső célja nem a maximalizált teljesítmény, hanem egy élhetőbb, kevésbé szorongó mindennapi működés kialakítása. A hangsúly azon van, hogy ne az elvárások sodrásában reagáljunk folyamatosan, hanem legyenek olyan kereteink, amelyek között mi magunk is irányítani tudjuk a figyelmünket. Ebben az értelemben az idő kezelése valójában önmagunk működésének megértéséről szól – és arról, hogyan tudunk ebben a folyamatosan zajló világban is tudatosan jelen lenni.
Előadónkról
Lippai Roland több mint húszéves újságírói pályafutása során vezető szerkesztői, rovatvezetői és főszerkesztői pozíciókban is dolgozott. Szociológus diplomával, coach- és trénerképzettséggel rendelkezik, szakmai fókuszában az önfejlesztés, a karrierépítés és a személyes motiváció támogatása áll. Egyéni ügyfelek mellett csapatokkal is dolgozik teamcoachként, emellett a Semmelweis Egyetem Egészségfejlesztési Központjának munkatársaként hallgatók készségfejlesztésében vesz részt. Hiteles és gyakorlatias szemléletét saját életútja, valamint a kitartásra és folyamatos fejlődésre épülő tapasztalatai is formálják.
Ez is érdekelhet
