Egy fontos bitcoin alapvetés: ne keverjük a blokkláncmegoldásokat és a bitcoin eszközt – valamint más kriptopénzeket!

Folytatjuk tehát a kriptovilág, a bitcoin és társainak rejtelmeibe beavató sorozatunkat. 

Ha csak egy mondatot viszel magaddal: külön kell választani azt, ami a témában kevésbé jártasak fejében összekapcsolódik. 

Egyfelől a blokklánc-technológiákat, másfelől pedig a blokklánc- technológiákra épülő, már jó ideje kibocsátott értékmérőket: a bitcoint, az ethereumot, továbbá az említett 9300-féle, esetenként csak egy-két, vagy akár több tucat kriptotőzsdén kereskedett hasonló társukat. 

Ahogy látszik, a blokklánc „csupán” a technológiát jelöli, azt a különleges megközelítést és az ezekre épülő szoftver-megoldásokat, amelyek lényege, hogy egy adott kódsorozat de facto lemásolhatatlan legyen.

Ezt „tudja” a blokklánc. (Az első cikkünket is olvasd el, ha új vagy a témában.)

Mégpedig azért, mert (nagyon leegyszerűsítve) az adott kódsor valódiságát és hitelességét milliónyi másik, a hálózaton lévő számítógép – bányász- és tranzakciós gépek – gyakorlatilag valós időben, egyszerre, véletlenszerűen ellenőrzi.

A blokklánc-megoldásokat tehát egyfajta hamisíthatatlan, digitális pecsétként kell elképzelni, amely (tehát maga az egyedi, digitális kódsor) kiválóan alkalmas 

• akár fizikai értékpapírok, gépek, valódi pénzzel történő fizetések, átutalások egyediségének igazolására, 
• a személyazonosságunk igazolására (főként az online térben), 
• a számlapénzek biztonságának növelésére. 

Használható továbbá 

• romlandó élelmiszerek útjának nyomon követésére a termelőtől a fogyasztóig (ahogyan a tojásra, húsra, vagy a tejtermékekre szoktak lejárati dátumot pecsételni), 
• digitális műalkotások egyediségének, eredetiségének azonosítására (ezek az úgynevezett NFT-k),
• további tucatnyi hasonló dologra. 

Mi a csuda az a kriptodeviza, vagy kriptovaluta?

A kriptodevizákat kissé pontatlanul sokan kriptovalutáknak nevezik – a valuta ugyanis általában készpénz, így ami digitális, azt inkább csak devizának lehet(ne) nevezni.

A lényeg, hogy a kriptodevizák (megint csak nagyon leegyszerűsítve)

olyan értékkel felruházott, egyedi és hamisíthatatlan kódsorok, amelynek biztonságát a bennük használt blokklánc-technológia garantálja.

Ezeket – ahogy írtuk – el lehet lopni, ha nem őrizzük jól (ahogyan az igazi pénzt is), de duplikálni nem lehet, mert a rendszer 

minden egyes tranzakció során ellenőrzi ezt a valódiságot, és csak az eredetit fogadja el jónak, a hamisítottat mindig visszautasítja. 

Azaz, ha valaki hamis bitcoint próbál dollárra, más kripto-eszközre, vagy bármire elcserélni (másképpen: fizetni vele), azt a rendszer bizonyosan megtagadja.

Lépjünk kicsit vissza: gondoljunk bele, hogy a papírpénz sem más, mint egy olyan darab papír, amelynek valódiságát és egyediségét a rajta lévő sorozatszám és a pénz kinyomtatásánál használt speciális technológiák garantálják. 

A következő részben megvizsgáljuk, hogy vajon van-e értéke magának a technológiának, vagy az ezzel létrehozott „érmének”? Illetve, hogy jelenleg van-e ázsiója a piacon (ha harmadára esett is az ára bő fél év alatt), s vajon marad-e belső értéke? Ha igen, akkor mi adja, mi képviseli ezt?

A nyitókép forrása: Unsplash.com