Mi magunk felelünk a saját motivációnkért – Interjú Balogh Petyával

A teljes cikk eredetileg az UNI In&Out 2025-ös nyári számában jelent meg.

„Ha a fejükben és a szívükben rendben vannak az emberek, akkor a többibe bele lehet tanulni, viszont hiába jó szakember valaki, ha karcos, ha nem illeszkedik a szervezetbe, ha folyamatosan bizalmatlanságot épít maga köré, akkor egy ideig vihetjük magunkkal, de hosszú távon nem tudunk vele együttműködni” – fogalmazott Balogh Péter, szoftverfejlesztő, üzletember, angyalbefektető, az STRT társtulajdonosa, alapítója a vele folytatott beszélgetésünkben.

Mit gondolsz, kell egyetemi végzettség annak, aki vállalkozást indít?

Szerintem itt kettőn áll a vásár: ez azon is múlik, hogy a diáknak kell-e az egyetem és hogy milyen az az egyetem, ahova éppen jár. Annak idején én ezzel pórul jártam: egy olyan egyetemre kerültem, ahol nem azt kaptam, amit reméltem. Arra is rá kellett jöjjek, hogy én sokkal inkább vállalkozni akartam, mint elméletben tanulni dolgokról. A vállalkozósdihoz képest pedig az egyetemi oktatás rém unalmas volt. Céget építeni meg rém izgalmas, meg szoftvert fejleszteni is, úgyhogy engem egyszerűen nem tudott lekötni, nem tudott motiválni maga az egyetem, ezért aztán közösen úgy döntöttünk, hogy nem egymást keressük.

A dilemma, ami most az AI korában még inkább jelen van, szerintem az, hogy nagyon sok témában az egyetemen kívül gyakran több tudás van, mint azon belül. Vannak olyan egyetemek persze Magyarországon, amelyek tudnak élvonalban maradni, de az komoly küzdelem és nagy energiabefektetés mind az egyetem mind az oktatók részéről, hogy naprakészek maradjanak. Persze vannak olyan témák, ahol egyetemi diploma nélkül az ember labdába se rúghat. És nyilván vannak olyan egyetemek, ahol valós kutatás és valós élvonalbeli, tudományos projektekhez való hozzáférés van.

Mostanra itt az STRT-ben tartotok saját képzéseket szervezetten és egyetemekkel is együttműködtök.

A legnagyobb tanulság nekem az volt az életben, hogy nagyon szeretek tanulni. Amikor már kezdő vállalkozó voltam és aztán amikor sikeres vállalkozó lettem, akkor is rengeteget olvastam és tanultam. Mindig arról, ami épp izgatott, ami épp foglalkoztatott. Amikor pedig már angyalbefektető lettem, a több száz cégvezetőt személyesen mentorálva kialakultak azok a panelek, amikbe előbb-utóbb minden vállalkozóval belefutottunk.

Akkor kiderült, hogy ugyanarról a témáról nekik is el kell mondjak mindent. Amikor harmincadszor, negyvenedszer mondtam el a pénzügyi skálázás alapjait, vagy magyaráztam el a tőkebevonást, vagy a csapatépítésnek a fő vezérelveit, akkor rájöttem, hogy annyival egyszerűbb lenne az életem, hogyha ezt nem egyenként csinálnám, hanem egyszerre mondjuk 10 embernek. Azért kezdtem el oktatni, mert azt reméltem, hogy hasznosabb lesz az időm eltöltése így, és kiderült nagyon gyorsan, hogy erre hatalmas igény van. Végre vannak Magyarországon olyan cégvezetők, akik nem „mindent is” tudnak, hanem kíváncsiak, akiknek kérdései vannak és, akik akarnak tanulni. Ez az újabb generációja a vállalkozóknak.

Fotó: Balogh Petya

Elég sok egyetemi gazdasági képzés is felkészít a vállalkozósdira. Miben mások az általatok adott képzések, hova pozícionáljátok, amit ti tudtok nyújtani?

Szerintem mind amit csinálunk, mind a célközönségünk nagyon prémium. Ők javarészt vállalkozók, akik már pár éve vállalkoznak, van személyes tapasztalatuk, már csinálták és emiatt vannak kérdéseik. Ez azt is jelenti, hogy ők azok, akiknek nem lehet bármit mondani, és egyáltalán nem mindegy, hogy ki mondja. Én azt gondolom, hogy mi abban vagyunk talán a legjobbak a magyar piacon, hogy aki hozzánk jön tanulni, az utána hazamegy és változtat valamin. Nem elméleti tudást szerez itt, hanem gyakorlati változást tud vinni a cége életébe, és én azokat a sztorikat szeretem, amikor visszajönnek újabb és újabb tanfolyamra a cégvezetők hozzánk. Egy egyetemi képzésben pedig, ha a diák vissza tudja mondani a leadott tananyagot, az a siker, az engem nem érdekel.

Neked annak idején valaki segített abban, hogyan indulj el?

Amikor én indultam vállalkozóként, akkor nagyon-nagyon kevés tudás volt a vállalkozásról, és azok a vállalatvezetés tankönyvek, amikből néhány helyen még mindig oktatnak, azok már akkor is elavultak voltak, mert még egy másik rendszerben íródtak. Még nem léteztek annyira vállalkozói közösségek: az, hogy összejövünk és megbeszéljük, egymástól tanulunk, nem működött. Mindenből igyekeztünk tanulni, de inkább egy-egy jó kolléga tudott segíteni, akit felvettünk nagyobb tapasztalattal. A könyvelő tudott irányba állítani, hogy mit érdemes tenni, de főleg a könyvek, amiket olvastam, több százat. Rengeteg jó szakemberrel dolgoztam együtt és az is segített, hogy fantasztikus HR vezetőink és nagyon jó emberek voltak a csapatunkban.

Valahol a vége mindig ugyanaz volt: ahhoz, hogy a cég fejlődni tudjon, nekem kellett mindig valamit megtanulni, megérteni, nekem kellett változtatnom magamon. Ha én valamit már értettem, akkor azt már meg tudta a szervezet csinálni, akkor már tudtam abban támogatni. A másik fontos, hogy meg kellett tanulni a régi, elavult tudásokat elengedni, rájönni, hogy az már úgy nem működik. Egyre gyorsabban változik a tudás, így egyre több mindent kell megtanulnunk elfelejteni is. Arra nagyon büszke vagyok, hogy sikerült akkoriban az ország legjobb IT munkahelyét megalkotni.

Az előbb a csapatépítés alapelveit említetted. Milyen szempontok szerint vettétek fel a kollégákat?

Rá kellett jöjjek, hogy én nem vagyok nagyon jó a toborzásban egyedül, mert én mindenkiben a jót, a lehetőséget látom. Optimista vagyok és mindenkiben bízom. A fontos gondolat, ami nekem sokat segített, hogy minél többen veszünk részt a kiválasztásban, annál jobb embereket fogunk találni. Hamar kialakult az, hogy volt pár kulcsember a cégben, aki szinte minden interjúfolyamatban részt vett. Még akkor is, amikor egy év alatt már 11 ezer jelentkezőből, 2600 interjúból vettünk fel 250 embert.

És még akkor is ott volt az a néhány ember, aki mindenkivel beszélt, aki mindenkinek a szemébe nézett, és azt mondta, hogy ő illeni fog ide. Ha kulturálisan jól illeszkedik a jelölt a közegbe, akkor a szakmai dolgokat majd idővel megtanulja. Ha a fejükben és a szívükben rendben vannak az emberek, akkor a többibe bele lehet tanulni, viszont hiába jó szakember valaki, ha karcos, ha nem illeszkedik a szervezetbe, ha folyamatosan bizalmatlanságot épít maga köré, akkor egy ideig vihetjük magunkkal, de hosszú távon nem tudunk vele együttműködni.

A teljes cikk ide kattintva olvasható el.