„A tudományos lét egy életforma, ami frissen és lelkesen tart” – diákinterjú Lévai Emesével, a BoschxRichter Ipari Innovációs Díj 2025-ös díjazottjával

Diákinterjú Lévai Emesével, a BoschxRichter Ipari Innovációs Díj mobilitás kategóriájának 2025-ös díjazottjával.

A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

A csapattársaddal, Veress Hunorral bemutatott koncepciótok lehetővé teszi alacsony hő mérsékletű hulladékhőből villamos-energia előállítását. Honnan ered az ötlet? Milyen előnyökkel járhat a munkátok, és milyen akadályokba, nehézségekbe ütköztetek a megvalósítás során?

Maga az ötlet egy elrontott kísérletből származott. Annyira sok mérésihiba-lehetőségem adódott a Seebeck-effektusból, hogy először (még csak viccből) azt javasoltam, alapozzunk inkább a hibára, mintsem az elvre. Aztán a dolog komolyra fordult, és most itt vagyunk. A nehézségeket pedig leginkább mi okozzuk saját magunknak, mert nem engedünk sem a kis méretből, sem a hosszútávú biokompatibilitásból, sem a pontosságból, sem a biztonságból. Nehéz például, hogy a teljes rendszert tömíteni kell, ami apró kiszerelésben és folyadékközeggel meglepően nehéz. Fontos továbbá a pontos mérés, ami ilyen teljesítménytartományokban igencsak különbözik azoktól a feladatoktól, amikhez eddig szoktunk. Rég kész lennénk, ha csak az alapkutatást akarnánk, de az nem lenne ilyen szórakoztató. A pályamunkánk elsősorban a globális energiaigények növekedésére reagál: a hőfelszabadulás szinte minden átalakító folyamatunk sajátja, legyen szó egy erőműről vagy a saját testünkről. Ez óriási veszteség, amit ha csak részben visszakapnánk, annak rengeteg pozitív hozadéka lenne. A termékünk előnyei pedig pont azok, amikkel most variálunk: a kontinuitás és a stabilitás kis hőmérsékleten is.

A tudományos pályán sok a bizonytalanság. Mit érzel a legnagyobb akadálynak, és milyen lehetőségeket látsz ebben az irányban?

Leginkább a softskillkényszert érzem problémának: rengeteg időnk megy el a szakmánktól teljesen különböző területek elsajátítására és gyakorlására. A cikkek elkészítéséről már nem is beszélve: ha van egy eredményünk, azt előbb publikációs felületekre kell regisztrálni, majd komoly tördelői munka következik, sok hét nyelvtani és szövegezési feladat, grafikák készítése megfelelő programban, utána többórás beküldési procedúra, várakozás a szakemberek véleményére, majd újra iterációs körök. Ráadásul legalább két nyelven, maga biztos szaknyelvi tudással kell megírni. Kutatónak lenni és eredményt produkálni ma már csak egy pontig elég. Kreatív írónak, grafikusnak, tördelőnek, titkárnak és az egyetemen még pedagógusnak is kell lenni, aki pedig akárhol lemarad, az kimarad. Elvárás továbbá, hogy a kutatás mellett legyen legalább egy ipari félállásunk vagy külső kapcsolatunk, ami magával hozza az igényt a céges skillekre, mindez viszont nagyon sok egy embernek. A kutató annyi különálló szakmát jelent egyszer re, és arra olyan kevés a felkészülési idő, hogy ember legyen a talpán, aki beleáll, és minden nap profin megoldja. Ezt a problémát szerencsére sokan felismerték, és mivel a kutatókra mint hatékony entitásokra egyre nagyobb szükség van, szerintem ez a helyzet meg fog változni. Nagyon hiszek abban, hogy a jövőben a kreatív gondolkodásnak újra jelentős szerepe lesz, és egyre több kutató munkája kerül előtérbe.

Volt valaki, egy tanár vagy példakép, aki különösen inspirált a tanulmányaid és a kutatásod során?

Rengeteg inspiráló tanárom volt, leginkább a középiskolai matematika- és földrajztanárnőm volt rám nagy hatással. Mindketten a nyugdíjas éveikhez közel is aktív, lelkes, lendületes nők voltak. Nekik nem létezett lehetetlen, azt láttam, hogy a természettudományos érdeklődésük frissen tartotta az elméjüket, és ez kihatott a testi egészségükre is. Tőlük tanultam, hogy a tudományos lét egy életforma, ami frissen és lelkesen tart akkor is, ha az élet többi része nem túl lelkesítő.

A rohamosan fejlődő MI-ben inkább lehetőségeket vagy akadályokat látsz a tudományos életre, a jármű- és terméktervező mérnöki munkára, kutatásokra nézve?

Laikusként optimistán állok hozzá, szerintem az MI már most rávilágít dolgokra, amikre egy gép is képes, és dolgokra, amikre csak az ember. Ha belegondolok, nem olyan borzasztó jövőkép, hogy egy nap egy embernek csak azzal kell foglalkoznia, amire valóban csupán ő képes. A veszélyt inkább abban látom, hogy mennyit és mekkorát fogunk hibázni az úton, ami a sokkal tartalmasabb élet felé visz minket: mennyi embert gázol majd el a mesterséges intelligencia által vezetett autó addig, amíg az utakon már valóban nagyobb biztonságot, jobb szervezettséget biztosít? Meg tudjuk-e tanítani a gyerekeinket egy számunkra teljesen új termékhasználati módra? És vajon mennyi adatokkal való visszaéléssel kell szembenéznünk, amíg eljutunk oda, hogy az oviból visszafelé a kocsiban már ne kelljen az útra figyelnem, és meg tudjam nézni, mit rajzoltak a gyerekek délután?

Ha egyetlen üzenetet átadhatnál másoknak, a korosztályodnak a tudományról, mi lenne az?

Hiába a gyors technológiák, azt látom, hogy 50–60 évvel ezelőtt egy mérnök, egy kutató sokkal produktívabb volt szakmailag. Ez azért van, mert rengeteg információ, túl sok inger ér minket, amelyek között teljesen elveszünk. Talán régimódi, de én mindenkinek javaslom Agatha Christie Poirot-karakterének történeteit, ahol a nyomozó mindig az elménkben uralkodó rendről beszél. Meg kell tanulnunk az elménkben tereket elszigetelni a felesleges információktól, és tudnunk kell időt elkülöníteni az adatok rendszerezésére. Nincs felszabadítóbb annál, mint egy ilyen rendrakás után rájönni, hogy amin aggódunk, valójában nincs is, hogy amin órák óta dolgozunk, valójában felesleges, vagy más jobban tudja. Annyi dolog küzd a figyelmünkért másodpercen ként, hogy ha nem védjük meg az elménket, akkor elveszítjük a kapacitásunkat és elfáradunk – gyakorlatilag a semmiben.

Lévai Emese

• 27 éves.
• Okleveles járműmérnök és terméktervező mérnök, a BME harmadéves PhD-hallgatója.
• Szakterületei a hidrogéntechnológiák és a termogalvanikus hőhasznosító rendszerek.
• Hobbiszinten jár klasszikus balett-órákra, illetve szenvedélye a sakk.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!