![UNIside](https://uniside.hu/wp-content/themes/bootstrapstarter/assets/web/ujlogo.png")
Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2025-ös nyári számában jelent meg.
Semmi sem állandó, csak a változás maga – már Hérakleitosz óta tudjuk, hogy a változás az egyetlen változatlan jelenség világunkban. A munka világa, a megfelelő és elvárt teljesítményhez szükséges kompetenciák azonban elképesztő változáson mentek keresztül az utóbbi időszakban. Cikkünkben azt mutatjuk be, hogy felgyorsult világunkban mégis lehet mutatni olyan tényezőt, ami sok-sok év távlatából is érvényesnek mondható.
A vállalati képzések világában sokszor a 70-es, 80-as évek-ben született elméletek még mindig központi helyet fog-alnak el egy-egy tréning elméleti anyagában. Ilyen például a Tuckman-, a Hershey–Blanchard-mo-ellek, a Johari-ablak vagy akár a BCG-mátrix, amelyek jól demonstrálják az egyének, csoport, vagy a vállalat termékeinek működését, és amelyeket mindig újabb és újabb elméletek, modellek egészítenek ki a siker, fejlődés érdekében. Érdekes módon azonban van egy olyan elmélet, amely 1918-ból (!) származik, és a mai napig érvényes kutatásként hivatkoznak rá – még mindig. Ez pedig a hogyan és a mit kérdés összefüggéseit tárta fel a munkahelyi sikeresség tükrében. Charles Riborg Mann Study of Engineering Education című kutatásának 106–107. oldalán az a megállapítás szerepel, hogy a munkahelyi sikeresség 85 százaléka a soft skilleken, míg 15 százaléka a hard skilleken múlik.
Ez – ha kilépünk a szigorú felnőttképzés-szakmai kifejezéstárból – azt jelenti, hogy a munkahelyi siker 85 százaléka azon múlik, hogy „hogyan” használom fel a mindössze 15 százaléknyi „mit”-et, mind azt a tudást, amire szükségem van a munka elvégzéséhez.
Érdekes számok, hiszen elsőre mindenki fordítva gondolhatná. Hiszen sokkal fontosabb a „mit” tudása, mint az, hogy „hogyan”.
A vállalati képzésekben gyakran vissza is tükröződik ez a felfogás: a piacon elérhető képzések között nagy arányban vannak jelen a hard skilleket átadni kívánó tréningek. Itt természetesen nemcsak a szakmai vagy terméktréningekre gondolunk, hanem az egyéb hard skill képzésekre, mint például az értékesítési technikák, a tárgyalástechnika eszköztárainak elsajátítása.
Ezek ismerete elengedhetetlen, de ha igaz Charles Riborg Mann kutatása, akkor ezek önmagukban csak 15 százalékot érnek.
Természetesen a munkaerőpiacon eltöltött évek rengeteg „hogyan” elemet csiszolnak, valójában a munkahelyi intelligenciát ott lehet elsajátítani. Azaz valóban csak ott lehet megtanulni? Vagy felkészítenek az egyetemek a munkahelyi környezetre is? Hiszen a gyakorlat nagyon sok esetben „valódi” munkahelyen történik, illetve magán az egyetemen is sok-sok feladatot csoportban együttműködve kell megoldani… Elég-e ez vajon?
A felsőoktatás hagyományosan a tudás és készségek átadásának színtere, ami elviekben elviekben felkészíti a fiatalokat a munkaerőpiacra. De valóban így van ez?
A felsőoktatás kétségtelenül számos előnnyel jár a munkaerőpiacra belépők számára. Először is széles körű tudást biztosít egy adott területen. A hallgatók mélyebben megismerik a szakmájuk alapelveit, elméleteit és módszertanát, ami elengedhetetlen a komplex problémák megértéséhez és megoldásához.
Másodszor, a felsőoktatás fejleszti a kritikai gondolkodást és az elemző képességeket. A hallgatók megtanulják, hogyan kell információt gyűjteni, értékelni és szintetizálni, valamint miként kell érvelni és következtetéseket levonni. Ezek a készségek kulcsfontosságúak a munkahelyi döntéshozatalhoz és a problémamegoldáshoz.
Harmadszor, az egyetem lehetőséget teremt a kommunikációs és együttműködési készségek fejlesztésére. A hallgatók prezentációkat tartanak, csoportmunkában vesznek részt, és vitákat folytatnak, ami segít nekik abban, hogy hatékonyan kommunikáljanak és együttműködjenek másokkal.
Mindazonáltal a felsőoktatás és a munkahelyi elvárások között gyakranjelentős különbségek mutatkoznak. Ezek a kompetenciák széles skáláját érinthetik, beleértve a technikai készségeket, a soft skilleket és a szakmai tapasztalatot.
A felsőoktatás gyakran elméleti tudást nyújt, ami nem mindig fedi le a legújabb technológiákat és iparági gyakorlatokat. A munkahelyek ezzel szemben gyakran azonnali, gyakorlati tudást igényelnek. Például egy szoftvermérnöknek nemcsak a programozási nyelveket kell ismernie, hanem a legújabb fejlesztői eszközöket és módszertanokat is.
A soft skillek – mint például a kommunikáció, az együttműködés, a problémamegoldás és a vezetés – egyre fontosabbá válnak a munkahelyeken. Bár a felsőoktatás fejleszti ezeket a készségeket, gyakran nem elegendő mértékben. A munkahelyek komplexebb interakciókat és nagyobb felelősséget követelnek meg, ezekhez pedig a hallgatóknak alkalmazkodniuk kell.
A munkahelyek gyakran előnyben részesítik a szakmailag tapasztaltabb jelölteket. A felsőoktatásban szerzett elméleti tudás önmagában nem elegendő; a hallgatóknak gyakorlati tapasztalatot kell szerezniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek a munkahelyen. A szakmai gyakorlatok, az önkéntes- és diákmunkák mind segíthetnek nekik abban, hogy tapasztalatot szerezzenek és fejlesszék a készségeiket. A duális képzések ideális színterei az ilyen különbségek áthidalásának.
Azonban – mint legfontosabb tényezőre – egy dologra nem lehet felkészíteni a hallgatókat: a gyakornokok felé támasztott elvárások motivációjuk és a kompetenciahalmazuk tekintetében jelentősen eltérnek a hagyományos értelemben vett alkalmazottak felé támasztott elvárásoktól.
Igaz ez a teljes munkahelyi működésre, a „mit”, de főleg a „hogyan” területére vetítve. Viselkedésbeli elemeiknél, szervezeti tudatosságuknál, megjelenített tudásuknál minden esetben felmerül a kérdés: melyek azok a területek, ahol elegendők a felsőoktatásból megszerzett ismeretek, és melyek azok, ahol minél gyorsabban érdemes elsajátítani az elvárt elemeket és azok megfelelő használatát.
A legfontosabb mindeközben az, hogy a friss diplomások vagy a gyakornokok megfelelően kezeljék a visszajelzéseket és építsék be azokat, tudatosuljon minél hamarabb, hogy a saját fejlődésükért saját maguknak kell vállalniuk a felelősséget. Ezek nélkül nincs esély arra, hogy bármilyen magas tudású „mit” elemmel valaki önmagában sikeres lehessen – a „hogyan”-okat ezen keresztül lehet csak megtanulni.
A diákoknak is felelősséget kell tehát vállalniuk a saját fejlődésükért. Ez magában foglalja a szakmai gyakorlatok és diákmunkák keresését, a releváns kurzusok elvégzését, valamint a soft skillek fejlesztésére való összpontosítást. A hallgatók emellett részt vehetnek szakmai szervezetek munkájában önkéntesként, gyakornokként, valamint konferenciákon, hogy kapcsolatokat építsenek és tájékozódjanak a legújabb trendekről.
A szerző Farkas Dániel szervezet és képzésfejlesztési szakértő, HR-stratégiai tanácsadó, tréner, a Change Agent Hungary Kft. társalapítója és ügyvezetője.
