A háziállatoknak két fajtája van, az egyik a haszonállat, amit a gazdasági haszon, táplálék szerzéséért tartanak (baromfi, sertés, marha, birka), a másik pedig a házi kedvenc. Ami megkülönbözteti a kettőt egymástól, az a háziállat és tulajdonosa közötti kapcsolat, szeretet mértéke.
Házi kedvenc, angolul pet, minden olyan állat, amelyet társaság és öröm forrásaként tartanak az emberek. Legnépszerűbb fajtái – a kutya, a macska és a ló – már ősidők óta az ember barátai, mióta megszelídítette, háziasította őket. Ezeken kívül más állatok is az ember barátjává váltak az idők folyamán, például kisebb emlősök, mint: a tengerimalac, a hörcsög, az egér, a mókus, és bizonyos madarak, mint a papagáj, a kanári, vagy a pinty, illetve az akváriumi halak és a hüllők. A kedvtelésből tartott állatokkal szimbiotikus kapcsolat alakulhat ki, ami mind az emberek, mind az állatok számára előnyös, sőt mély, egyetemes emberi szükségletet elégít ki. Meg kell jegyezni, hogy a házi kedvenceket is használják gazdasági, gyakorlati célokra, például a kutyákat vadászatra, házőrzésre, nyáj felügyeletére, a macskákat egérfogásra, a lovakat igahúzásra és sport céljából, emellett gyakran kitűnő hallásukat és szaglásukat is segítségül veszik.
Megállapított tény, hogy az állatok segítenek az emberi empátia fejlesztésében. (Fotó: 123RF)
Már az ókorban Hippokratész is megfigyelte, hogy az állatokkal végzett közös tevékenység, például a lovaglás gyorsíthatja a gyógyulást. Az 1960-as években dr. Boris Mayer Levinson egy szellemileg sérült gyermek kezelése során azt tapasztalta, hogy a rendelőben lévő kutya segített feloldani a kicsiben lévő feszültséget, aki végre beszélni kezdett. A professzor követői kimutatták az állatok pozitív hatását az emberek testi-lelki-szellemi fejlődésére.
Felvetődik a kérdés, hogy a házi kedvenceket segítségül hívhatjuk-e a tanulásban. Megállapíthatjuk, hogy ezen állatok segíthetnek az emberi empátia fejlesztésében, szociális és érzelmi készségek, felelősségérzet (gondoskodni kell egy másik lényről) elsajátításában. Továbbá az állatok együttműködésre és csapatmunkára is tanítanak, sőt támogatást nyújtva csökkenthetik a szorongást és stresszt.
Úgy, hogy az állatokkal való interakció növeli az oxitocin (ölelési hormon) szintet, ami stresszoldást és boldogságot okoz gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt. Sőt, azt is megállapították, hogy azon emberek között, akik otthonukba kutyát vagy macskát tartottak, kevesebb volt a depressziós, mivel kevésbé érezték magukat magányosnak és elszigeteltnek.
Miben segíthetnek még a gyerekeknek az állatok a tanulás során? Többek között a beszéd– és halláskészségük fejlesztésében, anélkül, hogy ítélkeznének felettük. Továbbá megtanulják megfigyelni, hogy mit kommunikál az állat feléjük, sőt segítik kifejleszteni a finom és durva motoros-készségeiket: például etetés, itatás, szőre kefélése, pórázon járás is. A házi kedvencek segítik a pozitívabb tanulási környezet megteremtését, a jobb szövegértést és problémamegoldást.
Az állatterápia alkalmazása az angol nyelvterületek után világszerte is elterjedt, az emberek különböző korosztályánál, különféle betegségek, problémák gyógyításában és a rehabilitáció során. A terápia során a kutya mellett teknőst, halakat, papagájt és nyulakat is alkalmaztak.
Magyarországon 1996-ban megalakult a Kutyával az Emberért Alapítvány, majd 2006-ban a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség, mint állatterápiát alkalmazó két civil szervezet. A működésükhöz szükséges jogi hátteret a 27/2009. (XII.3.) SzMM rendelet biztosította, mely lehetővé tette az oktatási, közművelődési, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi és rehabilitációs intézményekben segítőkutyák alkalmazását.
Az állatterápiának két módszere létezik. Az egyik az állatasszisztált aktívitás, a másik pedig az állatasszisztált terápia. A kettőt az különbözteti meg, hogy az elsőnél nem szükséges szakemberek közreműködése, és a terápia célja az életminőség, életkedv és hangulat javítása, valamint a fizikai és szellemi aktivitás növelése. Utóbbi viszont szakemberek (terápiás csapat) részvételével, szakmai protokoll szerint történik, cél a fizikai, érzelmi, szociális és kognitív képességek javítása, úgy, hogy a beteg állapotát a kontrollcsoporthoz vagy terápia megkezdése előtti állapotához mérik.
Az állatterápia veszélyei: a terápia során figyelni kell arra, hogy a betegek kisállatok iránti szeretete nehogy mániákus rajongássá fokozódjon, ami rontaná emberi kapcsolataikat.
