A magyar tanárok kilencvenegy százaléka vett részt valamilyen továbbképzésben vagy szakmai tanulási formában az elmúlt időszakban.
Kiemelkedő, hogy hetvenhárom százalékuk szerint ezek a tevékenységek pozitív hatással voltak a tanítási gyakorlatukra – ez az OECD-átlagot mintegy húsz százalékponttal meghaladja.
A tanári együttműködés kultúrája látványosan erősödött: a pedagógusok kilencvennégy százaléka számíthat kollégái támogatására, és kilencvenöt százalékuk jelentős autonómiát élvez a tanítási módszerek megválasztásában.
A vezetői bizalom is kiemelkedő: kilencvenhét százalék érzi úgy, hogy az igazgatója bízik a szakértelmében.
A magyar tanárok túlnyomó többsége – több mint kilencven százalék – szeret tanítani, és örömmel végzi munkáját.
Ugyanakkor a társadalmi megbecsülés alacsony: csupán nyolc százalék gondolja úgy, hogy a tanári hivatás nagy társadalmi elismerésnek örvend, szemben az OECD 22 százalékos átlagával.
A pedagógusok tizenöt százaléka érzi, hogy a döntéshozók megfelelően értékelik a munkájukat, és mindössze tizenegy százalék szerint pozitív a tanárokról szóló médiakép.
A fizetéssel való elégedettség huszonhat százalék, ami az egyik legalacsonyabb arány az OECD-országok között, és 2018 óta sem változott.
A nem anyagi tényezőkkel – például a szakmai közösséggel vagy a tanulókkal való kapcsolattal – azonban a tanárok ötvenöt százaléka elégedett, ami javuló tendencia.
A TALIS 2024 adatai alapján a magyar oktatáspolitika előtt három fő kihívás körvonalazódik:
A TALIS 2024 szerint a magyar tanári kar tapasztalt, elkötelezett és együttműködő, ám fokozott stressz, digitális lemaradás és alacsony társadalmi elismertség jellemzi.
A felmérés adatai arra figyelmeztetnek, hogy a tanári pálya jövője nemcsak bérezési kérdés, hanem bizalom, szakmai önállóság és társadalmi elismerés kérdése is.
A kihívásokra adott válaszok határozzák meg, milyen lesz a magyar oktatás minősége a következő évtizedben.