A nyári időszak sokakat csábít a kimozdulásra. Vége van az iskolának, a szabadság illata megcsapja az orrunkat, és úgy döntünk, hogy a kánikula miatt itt az ideje a vízparti kikapcsolódásnak, másokat pedig épp az árnyas erdők túraútvonalai vonzanak. Azonban arra is figyelnünk kell, hogy elkerüljük a baleseteket, minimalizáljuk a sérülések kockázatát.
Mindegy, hogy mivel töltjük a szabadidőnket, a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat, és új élményeket gyűjtsünk, feltöltsük a testünk mellett a lelkünket is. Igen ám, de egy baleset jelentősen rontja a nyári élményeket, ezért nem árt kicsit odafigyelnünk magunkra. Összegyűjtöttünk néhány gyakoribb fizikai sérülést, amelyeket jobb elkerülni.
A cikket elolvashatja szakmatszerzek.hu portálon.
Amennyiben az ember rendelkezik némi önismerettel, úgy el tudja dönteni azt, hogy milyen fizikai állapotban van a teste. Aki sosem sportolt még, annak talán nem a 40 fokos nyári kánikulában kell elkezdenie az életmódváltást, ha nem akar gyorsan lesérülni. Nem kell azonnal a legmagasabb hegyet megmásznunk, nem kell lefutni a maratont, sem pedig körbebiciklizni a Balatont, ha nincs meg hozzá a kellő gyakorlatunk, rutinunk, felkészültségünk. A legtöbb baleset a nyári sportok esetében két dologra vezethető vissza. Az egyik a felkészületlenségnek köszönhető, mert nem melegítünk be a sportolás előtt, és azonnal túlterheljük a szervezetünket. Ennek a vége lehet egy kis izomhúzódás, de drasztikusabb esetben az ízületi szalagjaink is bánhatják a hirtelen terhelést, illetve lehet a vége egy ficam, vagy törés is.
A másik nagy problémát maga a meleg okozza. A nagy melegben szervezetünknek hűtenie kell magát, így nem árt a folyadékot pótolni. Nem árt, ha hűtjük magunkat, valamint védjük a fejünket – és egész testünket – a közvetlen nagy erejű napsütéstől. Ha ezt nem tesszük, akkor a meleg “elnyomhat” minket, ennek hatására a reakcióidőnk is csökkenhet, és máris kész a baj.
Sportolás (futás) utáni nyújtás
Avatatlan szemek számára a lágysérülések tűnnek talán kevésbé súlyosnak, de ez sajnos nem igaz, ennek is vannak fokozatai. Itt a legegyszerűbb sérülések a horzsolások, vízhólyagok, amelyek főképp a fertőzésveszélyt növelhetik. Azonban komoly gyógyulási időt okozhatnak például a szalagokat ért roncsolódások. A csontsérülések esetében a repedéstől a nyílt törésig bármi előfordulhat a testet ért sérülés erejétől függően.
Két típusú sérülést különböztethetünk meg: csontsérülést vagy lágysérülést. Amikor egy ízület, vagy bármelyik csont szenved károsodást, az a csontsérülés, amikor pedig bőrünket, izmainkat, szalagjainkat, szöveteinket éri a sérülés, az a lágysérülés.
Nagyon gyakori nyári sérülésnek számít a ficam, a rándulás és a törés, főleg a vízparti sérülések során. Az eszközök vízi sportok (például a vízisí) nem kímélik az ízületeket, de általánosságban elmondható, hogy minden olyan eszköz, ami hirtelen képes nagy erőhatást kifejteni az emberi testre, veszélyes lehet.
Gyerekek esetében gyakoribbak a vizes talajon történő futkosás, ugrálás hatására történő sérülések.
Ahogy már minden korábbi cikkünkben felhívtuk rá a figyelmet, a legegyszerűbb megoldás a megelőzés. Ha nem futkosunk a vizes területeken, nem lökdösődünk és nem is ugrálunk, akkor kevesebb eséllyel fogunk megsérülni is.
A megelőzés azonban nem életszerű, így arra is kell gondolni, hogy mit tegyünk akkor, ha valaki megsérül a környezetünkben.
Először is, ha a sérült magánál van, akkor hagyni kell, hogy megtalálja a saját maga számára legkényelmesebb testhelyzetet. Általános tény, hogy a sérültek addig fognak fészkelődni, míg tehermentesíteni tudják azt a testrészüket, amelyet fájlalnak. A sérült testrészen csak az esetleges vérzést lehet csillapítani, és ezzel egyidőben szakember segítségét kell kérni. Bármennyi Vészhelyzetet, Grace Klinikát és Doktor House-t is láttunk, a sérült, esetleg deformálódott testrészeket szigorúan tilos a helyükre tenni. (Kivéve, ha rendelkezünk röntgenlátással, és sok évnyi traumatológiai osztályon szerzett tapasztalattal.)
Ha a sérült az esés után nincs magánál, akkor a legfontosabb teendő, hogy messzebb vigyük a veszélyes helyzetektől (például víztől), és stabil oldalfekvésbe helyezve figyeljük az állapotát, míg a mentők megérkeznek. Általánosságban elmondható, hogy mindig úgy kell a sérültet mozgatni, hogy azt az oldalát kíméljük, amely megsérült. Ha a nyak sérült, akkor célszerű a mentőktől tanácsot kérni, hogy miképp fektessük az eszméletlen beteget.
