Művészettel önmagunk megismeréséért – Interjú Szabó Sipos Barnabással

Szabó Sipos Barnabás érdemes művész ezúttal a festészet és a színek világán keresztül beszélt önmagunk és a környezetünk megismerésének lehetőségeiről az UNIside olvasóinak, továbbá arról is, milyen szerepet tölt be a zene az életében.

A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Hogyan lehet valaki jó a színészszakmában? Honnan tudhatja egy fiatal, hogy neki való-e ez az irány, lesz-e valójában tehetsége?

Igazán a belső hang dönt, és ebben fontos, hogy az ember törekedjen arra, hogy megismerje önmagát. Fiatalon a világ impulzusai iránt vagyunk nyitottak. Kíváncsiság és tekintélyelv alapján elfogadjuk a számunkra fontos emberek véleményét, és így mások visszatükrözései alapján kialakítunk magunkról egy „énképet”. Azt mondjuk: ez vagyok én! Ez azonban nem belőlünk fakad, nem rólunk szól, hiszen a forrása másoktól jön. Így könnyen előfordulhat, hogy külső útegyengetés hatására választunk pályát. A tehetség fogalmával is hasonlóképpen járhatunk: ha valaki tehetségesnek nevez, akkor biztosan az is vagyok. Fiatalon a lelkesedés, az erő, az energia és a vágy, hogy elfogadjon minket az a közösség, amibe beleszülettünk, viszi az embert, de utána önmagunknak kell azt fölfedeznünk, hogy melyik út és pálya az, ahol valóban örömet élünk át, és örömet szerzünk adott esetben másoknak is. Ezt a belső hang súgja nekünk bentről.

Persze a kifelé figyelésnek fontos szerepe van a művészet átadásának képességében. Megtörténhet, hogy valaki játszik a hangszerén, az jól szól, ő technikailag teljesen képben van, hogyan kell hatást elérni, de mégis öncélú marad. Ilyenkor nem jön létre semmilyen kapcsolat a közönséggel: az a dolog, amit ő úgy gondol, hogy átad, nem adja át. Mert ahhoz nincs tehetsége.

Gyerekkorban vagy a fiataloknál hogyan segíthetünk a helyes utat megtalálni?

Ma az oktatásban a gyerekek sokszor idomulni, teljesíteni szeretnének, mert ennek a külső kontrollnak meg akarnak felelni. Sajnos az oktatási struktúra nem kedvez a művészet iránti érzékenység táplálásának, pedig sokszor nagyon könnyű meglátni, észrevenni, hogy egy gyermek miben leli örömét, mit csinál szívesen. Ezt a képességét érdemes erősíteni, ami persze nem mindig könnyű, de szép és felelősségteljes tanítói munka. A tanulás folyamatában az adott részfeladatok mélyére nézve fel lehet ismerni a talentum csíráit: például a sporthoz vagy máshoz való affinitást. Mondjuk ha egy diák az ünnepi műsor tanulásában a mozgásos feladatokban ügyesebb, s nem a versmondásban, akkor lehet, hogy világbajnok sportoló lehetne később abból a gyermekből, és nem színész. Így ha valakin azt látni: mindenre művészi választ ad, akkor hiába megy először külső nyomásra például jogi pályára, egy idő után úgyis felszínre tör az eredeti szándék, akarat és képesség. A helyes felismeréshez nagyon együttérzőnek kell lenni, viszont fontos, hogy valóban helyükre kerülhessenek az emberek.

Nagyon jó, ha van valaki, aki a jó tehetséggel megáldott embert segíti, aki észreveszi a tehetséget és tudja a háttérből a legnagyobb odaadással támogatni, kikristályosítani a tehetséget, rávezetni arra, hogyan bánjon a képességeivel. Lényeges azonban, hogy a képesség még nem teljesen fedi a tehetség fogalmát: a képesség egy lehetőség, amivel el lehet indulni, és azzal együtt a tehetség is fejlődhet. A tehetség úgy virágzik ki a földön, ha az ember össze tud kapcsolódni egy finomabb, ha úgy tetszik éteri világgal, és ahhoz erre a segítségre van szüksége. Amikor az ember már keresi azt, hogy ki segíthetne neki ebben, az már egy fontos lépés.

A művészi beleélő képesség az élet minden területén szükséges, de vajon hogyan lehet erre rátalálni?

Az, hogy az ember megismerje, megértse, és ezáltal megszeresse saját magát, ez is a beleélő képesség. Persze sajnos ma anyagi elvárásrendszerek, egzisztenciális kényszerek, a szükség és a minták is meghatározzák azt, hogy egy fiatal milyen irányú tanulmányok mellett döntsön. Én annak vagyok a híve, hogy a belső hang akkor szólal meg, ha odafordulsz. És minél előbb jön el az odafordulás, az érzés, hogy ki vagyok én, mit akarok – életünk egyetlen lényegi kérdése – annál hamarabb teszem a megismerés vágyát magam elé.

A teljes interjú ide kattintva olvasható el.