Előre, ne hátra! – A Makronóm Intézet legújabb vitairata

Kivételes korba születtünk. Az új, mesterséges intelligencia (MI) vezérelte technológiai forradalom nem csupán egy újabb ipari átalakulás, hanem jó eséllyel az emberi civilizáció egyik legmeghatározóbb fordulópontja. Ezzel a gondolattal indít a Makronóm Intézet legújabb, hiánypótló vitairata, amely arra keresi a választ, hogyan készíthetjük fel oktatási rendszerünket és gyermekeinket egy gyökeresen átalakuló világra.

A teljes vitairat eredetileg az UNI in&out 2025 Innováció kiadványában jelent meg.

A tanulmány, amely a Debreceni Egyetem és az Óbudai Egyetem együttműködésével született, nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy iránytűt adjon a magyar oktatáspolitika számára a 21. század legnagyobb kihívásához.

A Mesterséges Intelligencia Stratégia

A kormány felismerte a mesterséges intelligencia stratégiai jelentőségét, és 2020-ban elfogadta Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiáját (MI Stratégia), amely kiemelt területként kezeli az MI oktatási rendszerbe történő integrálását. Ennek ellenére a jelenlegi helyzet meglehetősen változatos képet mutat az egyes oktatási szinteken.

A közoktatásban az MI jelenléte egyelőre korlátozott, és inkább kísérleti jellegű, elsősorban az általánosabb digitális pedagógiai módszerek terjedésével, az információs-kommunikációs technológiai (IKT-) eszközök használatának bővülésével jelenik meg. Az Oktatási Hivatal aktívan támogatja az IKT-eszközök alkalmazását és a digitális pedagógia terjesztését, többek között az Európai Iskolahálózat projektjein keresztül, valamint pedagógus-továbbképzések szervezésével. Ezek a képzések olyan témákat ölelnek fel, mint a Jövő Osztályterme koncepció, a multimédia használata, a digitális kultúra tanítása vagy a játékos elemekre épülő digitális pedagógia. Az MI leginkább tananyag-kiegészítésre (pl. feladatgenerálás, gyakorlás ChatGPT-szerű eszközökkel), illetve potenciálisan adminisztrációs feladatok segítésére használható ebben a szegmensben.

A szakképzésben a Nemzeti MI Stratégia (hasonlóan a korábbi Digitális Oktatási Stratégiához) hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tananyagokba integrálódjon az adott szakmákhoz kapcsolódó korszerű digitális tudás, beleértve az MI-ismereteket is. A stratégiai célok között szerepel az MI alkalmazása például az agráriumban (MI által támogatott agrárgazdálkodás, precíziós gazdálkodás) vagy a gyártásban és gépészetben. Az agrárszakképzésben a mezőgazdasági gépész és gépésztechnikus szakmák népszerűsége potenciális kapcsolódási pontot jelenthet az MI-vezérelt gépek és rendszerek megismertetéséhez. Azonban a források kevés konkrét, már működő MI-alkalmazási példát említenek a magyar szakképzés mindennapjaiból.

A felsőoktatási intézmények láthatóan aktívabb szerepet vállalnak az MI integrációjában. Ez megnyilvánul kutatási projektekben, mint például a MILAB, emellett egyre több MI-specifikus képzés és kurzus indul a hallgatók számára. Emellett megjelent egy kormányzati szintű elvárás is: a felsőoktatási intézményeknek 2025. szeptember 1-ig felül kellett vizsgálniuk a tanulmányi és vizsgaszabályzataikat az MI használatára vonatkozóan. Több egyetem saját hatáskörben is lépéseket tesz, illetve tett: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara például saját MI-használati irányelveket dolgozott ki, a MATE pedig kísérleti jelleggel bevezetett egy MI-alapú tanársegédet, Amandát, „aki” online konzultációkon válaszol a hallgatók kérdéseire.

Bár Magyarországnak vannak átfogó stratégiai dokumentumai (MI Stratégia, DOS), az MI tényleges bevezetése jelenleg még fragmentált, elszigetelt projektek, egyetemi szintű erőfeszítések és az OH által koordinált, de nem feltétlenül MI-specifikus digitális fejlesztési programok formájában valósul meg. Különösen a közoktatás és a szakképzés tűnik lemaradásban lévőnek a felsőoktatáshoz képest, ahol konkrétabb intézkedések és kutatási tevékenységek zajlanak.

A német példához hasonlóan Magyarországon is láthatók azok az infrastrukturális és kompetenciabeli egyenlőtlenségek, amelyek a digitális szakadék kockázatát hordozzák. A vitairat szerint ez jelenti a legnagyobb veszélyt: ha nem cselekszünk tudatosan, az MI nem a felzárkóztatás, hanem a leszakadás eszközévé válhat, tovább mélyítve a meglévő társadalmi különbségeket.

A teljes cikk ide kattintva olvasható el.