A téli szünet sok egyetemista számára nem klasszikus értelemben vett pihenés. A naptárban áll a karácsony, a családi programok, az év végi lelassulás ígérete, közben viszont ott motoszkál a szakdolgozat, a vizsgaidőszak vagy egy fontos beadandó. A helyzet különös kettősséget teremt: bűntudatot okoz a pihenés, de folyamatosan teljesíteni kimerítő. A kérdés ilyenkor nem az, hogy kell-e dolgozni a szünetben, hanem az, hogyan lehet ezt úgy tenni, hogy közben valóban megtörténjen az egész évben vágyott regenerálódás is.
A pszichológiai kutatások szerint a hosszabb tanulási blokkok nem feltétlenül hatékonyabbak, különösen akkor, ha mentálisan már kimerült állapotban kezdődnek. A karácsonyi időszak érzelmileg telített, sok ingerrel jár, ami önmagában is fárasztó. Ha erre még teljes értékű munkanapokat próbál ráerőltetni valaki, az könnyen vezet motivációvesztéshez és halogatáshoz. A pihenés hiánya ráadásul rontja a koncentrációt és a memóriát, vagyis pont azt, amire egy vizsga vagy szakdolgozat esetén a legnagyobb szükség lenne.
A téli szünet ideális időszak arra, hogy a tanulás ne merev időbeosztás szerint történjen. Ahelyett, hogy egész napos tanulást tervezne valaki, érdemes napi egy-két, jól körülhatárolt időintervallumot kijelölni. Ezek lehetnek akár csak 60–90 perces szakaszok, amelyek során egyetlen konkrét feladatra koncentrál. A kutatások szerint az ilyen rövidebb, de intenzív tanulási időszakok után sokkal mélyebb a mentális megkönnyebbülés, mint egy elnyújtott, folyamatos, félig tanulós, ám dekoncentrált állapotot követően.
A produktivitás a szünetben nem feltétlenül mérhető oldalszámban vagy megtanult tételekben. Néha az is haladás, ha valaki rendszerezi a forrásait, átolvassa a jegyzeteit, vagy tisztázza magában, merre szeretné vinni a kutatása irányát. A szakdolgozat esetében különösen fontos a gondolkodási idő, amelyet az agy gyakran pihenés közben végez el. Ezért fordulhat elő, hogy egy séta, egy hosszabb beszélgetés vagy akár egy ünnepi vacsora után hirtelen világosabbá válik egy probléma, amely miatt napokig elakadt a munka.

Fotó: 123RF
A szünet idején különösen jól működnek a könnyedebb, indirekt tanulási formák. Egy-egy cikk átolvasása, rövid videók, jegyzetek átnézése vagy egy prezentáció vázlatának átgondolása mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a szünetben se zökkenjünk ki teljesen, és a visszatérés a tanév ritmusába kevésbé legyen megterhelő. A vizsgaidőszak előtti legnagyobb stresszt gyakran nem maga a tanulás, hanem az újrakezdés nehézsége okozza. Ebben a szünet alatti enyhe aktivitás is sokat segít.
A teljes kikapcsolódás sokak számára azért nehéz, mert a feladatok nincsenek mentálisan lezárva. Ilyenkor segíthet az egy rövid lista arról, mi vár még megoldásra, és mikor kerül rá sor. Ha az agyunk tudja, hogy a feladatnak megvan a helye és ideje, könnyebben engedi el a folyamatos készenléti állapotot.
Ha a feladatainkat tisztáztuk, akkor a leghatékonyabb pihenést úgy segíthetjük elő, ha annak minősége különbözik a tanulástól vagy munkától. Ha valaki egész nap képernyő előtt dolgozik, egy képernyőmentes tevékenység sokkal jobban feltölt, mint egy újabb sorozatrész. Egy túra, vagy éppen a főzés, takarítás, hiába nem a kanapén fekvős pihenési módok, ilyenkor hatékonyabban kikapcsolnak, mint egy mozidélután vagy számítógépes játék.
A karácsony és az év vége pszichológiai szempontból is egy természetes lezárási pont. Ez az időszak segíthet abban, hogy valaki ne csak a feladatokra, hanem a saját állapotára is reflektáljon. Mi ment jól az elmúlt félévben? Mi volt túl sok? Min lenne érdemes változtatni a következő időszakban? Ez a fajta önreflexió nem időpazarlás, hanem mentális felkészülés a következő megmérettetésekre.
A modern teljesítménykultúrában könnyű azt hinni, hogy a pihenést ki kell érdemelni. A pszichológia azonban ennek épp az ellenkezőjét mutatja. A rendszeres pihenés az egyik legfontosabb feltétele a hosszú távú koncentrációnak és teljesítménynek. A téli szünet nem akkor sikeres, ha minden feladat elkészül, hanem akkor, ha valaki úgy lép vissza a tanulásba vagy munkába, hogy közben nem merült ki teljesen.
A szünet nem mindig jelent teljes leállást, és ez rendben van. A kulcs abban rejlik, hogy a munka és a pihenés ne egymás ellenségei legyenek, hanem egymást támogató elemek. Ha a téli szünetben sikerül megtalálni ezt az egyensúlyt, az nemcsak a szakdolgozat, a vizsgák vagy a beadandók szempontjából lesz előnyös, hanem mentálisan is sokkal stabilabb alapot biztosít az új évhez.
——
A kiemelt kép forrása: 123RF.