A teljes cikk eredetileg az UNI in&out 2025 Nyár kiadványában jelent meg.
Kiskoromtól kezdve világos volt, hogy a nyelvtanulás az, ami a legjobban megy nekem. Más nyelvekkel is szeretném megtapasztalni ezt az érzést a későbbiekben.
Az Ady Endre Gimnáziumban az olasz óráim mindig nagyon jó hangulatban teltek, sok sikerélményem volt és az idő múlásával egyre jobban szerettem a nyelv összetételét és a dallamosságát. Ekkor már körvonalazódott bennem, hogy nem az angollal szeretném folytatni az egyetemen. Még a gimnáziumi tanulmányaim befejezése előtt B2-es nyelvvizsgát kellett tennem. Nehéz volt, viszont amikor kijöttem a vizsgáról, rájöttem, hogy nem sokat értettem abból, amit kérdeztek tőlem, és csak reméltem, hogy jól válaszoltam. Ez a bizonytalanságérzet vezetett rá, hogy szeretném jobban ismerni ezt a nyelvet.
Amellett, hogy nagyon könnyen fel lehet fejlődni egy nyelvi képzésen a köznapi nyelvhasználatban, ugyanolyan fontos a szakmai kifejezésmód elsajátítása. Ez eleinte nehéznek tűnik, legalábbis nekem az volt, de az olasz tanszéken a tanáraink igyekeznek a lehető legtöbb segítséget megadni. A „szárazabb” témák mellett a kultúra és a művészet elemeivel is találkozhatunk a filmnézős órákon. A kötelező feladatok teljesítése mellett lehetőségünk van más területen is kipróbálni magunkat: a csoporttársaimmal jelenleg podcastet vezetünk, amelyben csoportokra bontva epizódonként más és más Olaszországot érintő témát dolgozunk fel, és beszélünk róla olaszul. Ehhez jegyzeteket készítünk, amelyeket a lektorunk ellenőriz, mi pedig tanulhatunk a javaslataiból. A nyelvi képzések lehetővé teszik azt is, hogy minort felvéve más nyelvet is tanulhassunk; én így tudtam elkezdeni a spanyolt.
A teljes interjú ide kattintva olvasható el.