![UNIside](https://uniside.hu/wp-content/themes/bootstrapstarter/assets/web/ujlogo.png")
A teljes cikk eredetileg az UNI in&out 2025 Nyár kiadványában jelent meg.
„Ha valaki törekszik a tiszta beszédre, és ezt a törekvését megfelelő formába is önti, az elképesztő dolgokat képes véghez vinni” – vallják a Barra Kommunikációs Intézetben. Barra Mária alapító tulajdonossal és Kertész Gergely szakmai vezetővel beszélgettünk.
Barra Mária: Nem egészen, mert legalább két fontos funkciója van a kommunikációnak: az egyik az információ átadása, a másik a kapcsolat ápolása. Emellett nagyon sok területe van. Mi elsősorban a közvetlen emberi kommunikációval foglalkozunk és azzal, hogyan lehet fontos üzeneteket hitelesen átadni. Például egy vezetőnek a vízióját megosztani, vagy meggyőzni az embereit, hogy miért érdemes egy változási folyamatban ellenállás helyett aktívan részt venni.
Arra van egy jó rövid válaszom, hogy milyen a jó kommunikáció: céltudatos, magabiztos és nyitott. Ez azt jelenti, hogy tudom, mit akarok mondani és bízom is magamban, hogy el tudom mondani, ugyanakkor érdekel, hogy a másik vette-e az adást. Ha rajtam múlna, akkor az általános iskolában a gyerekek már tanulnának arról, hogyan kell jól kommunikálni. Ma a kommunikációs képzésekben kiválóan megtanítják az elméletet, de egy csomó frissen végzett kommunikációs szakember nem tud jól, azaz magabiztosan, céltudatosan és nyitottan kommunikálni. Pedig ez az élet minden területén nagyon fontos. A vezetőknek pedig kiemelten, mert ha egy vezető megtanul jól kommunikálni, attól nemcsak az ő élete lesz sikeresebb, hanem azoké is, akik hozzá tartoznak, akikért ő vezetőként felelős.
Kertész Gergely: Cégeknél gyakori, hogy egy vezetőnek mások írnak szöveget, például a kommunikációs osztályon valakinek ez a feladata. A szövegíró pedig általában nem törődik azzal, hogy abból a szövegből hogyan lesz élő beszéd. Nem is tud, mert például ő maga nem állt még közönség előtt. Ezért ír nagyon hosszú mondatokat tele száraz adatokkal, számokkal és százalékokkal. Ez sem az előadónak sem a hallgatóságnak nem jó, akár úgy is mondhatnám: garancia a figyelem elvesztésére. Tanulság, hogy az olvasásra szánt írásbeli kommunikációnak mások a szabályai, mint amikor közönség előtt kellene megragadni és fenntartani a figyelmet. Mi pedig segítünk, hogyan lehet száraz tényeket is érdekesen és emlékezetesen elmondani.
B. M.: Az nem baj, ha ő maga jó példa. Mondanám, hogy alapfeltétel, de itt nem állnék meg, mert az is nagyon fontos, hogy tudja is, hogy ő mitől jó példa. Tehát mi az, amit csinál, és az miért jó. Mondok egy példát: ott van minden idők legjobb kommunikátor amerikai elnöke, Bill Clinton, aki még a látszólagos tévedéseit is nagyon tudatosan építette fel, de abban nem vagyok biztos, hogy tudta volna tanítani is, amit csinált.
K. G.: Az egyik dolog, ami fontos ahhoz, hogy valaki ezt jól tudja tanítani, az a motivációja. Az enyém arról szólt, hogy szeretném, hogy az életben kevesebb fölösleges és értelmetlen vita legyen. De nem mindenkinek van erre motivációja.
B. M.: Én azt láttam, hogy nagyon sok ember szenved attól, hogy félreértik, nem értik meg, és sokszor konfliktus lesz abból, amit teljesen jó szándékkal mondott. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez egy kommunikációs probléma. Ráadásul az ember ok nélkül szenved, mert meg lehetne tanítani neki, hogyan csinálja jobban. Ettől pedig sikeresebb lehet az életben is, a kapcsolataiban és a karrierjében is. Tehát az én motivációm is az volt, hogy segítsek; ebben is egyetértettünk Gergővel, amikor elkezdtünk együtt dolgozni.
B. M.: Válasszuk szét a tréninget és a coachingot. Tréningből mostanában nálunk a változások hiteles kommunikációja a slágertéma. Nem csoda, hiszen minden eddiginél gyorsabban változik körülöttünk minden, és úgy tűnik, a gyorsulás üteme még egy darabig fokozódik. Nagyon fontos ezzel lépést tartani, ma már egy vezető sem engedheti meg magának, hogy felülről, a szobájából osztogasson utasításokat. A többségüknek viszont korábban nem volt fogalma arról, hogyan beszéljen hitelesen például a cég összes dolgozója előtt, hogy a vezérigazgatótól a szalag mellett dolgozó segédmunkásig mindenki megértse. Mert az egyik nagyon gyakori dolog, amit hallunk, az az, hogy „nem azt hallják, amit mondok, nem megy át az üzenet”. Pedig a tiszta beszéd hegyeket képes megmozgatni. Mi abban tudunk segíteni, hogy valaki a legjobbat hozza ki saját magából, és a kommunikáció segítségével elérhesse a céljait.
A coaching egy kicsit más műfaj. A coaching-ügyfeleink többsége vezető, és abban segítjük őket, hogy észrevegyenek lehetőségeket, meglássanak szempontokat, amikre korábban nem gondoltak. Úgy is mondhatnám: segítünk nekik „jelen” lenni. Mert amikor egy nehéz helyzetben gyors döntést kell hozni, a legrosszabb, ha kapkodunk vagy lefagyunk. Olyankor fekete-fehérben látjuk a világot, és szinte biztosan nem a jó döntést választjuk. Szerencsére a vezetők többsége ma már nem érzi kudarcnak, ha coachhoz fordul, amikor nehéz helyzetbe kerül, vagy csak úgy érzi: elakadt valahol.
B. M.: Először is van egy tesztünk, amivel meg tudjuk mérni, miért tesz olyan benyomást, amilyet. Ez remek tükör a résztvevőknek, nekünk pedig segít, hogy mindenkivel személyre szabottan tudjunk dolgozni, még csoportban is. Ez egy alapcsomag, ami egyszerű eszközökből áll, és azt vizsgáljuk meg vele, hogy hogyan használja a beszédkép, a testbeszéd, a szövegtervezés eszközeit, és azzal milyen benyomást tesz a hallgatóira. Ez a teszt a 15 legfontosabb kommunikációs eszköz használatát méri a beszédkép, a testbeszéd, a szövegtervezés szintjén, azaz egy jó kis szerszámkészlet mindenkinek. Például azt, hogyan használd a kezedet, a szemkontaktust, a beszédtempót vagy éppen a szavaidat, hogy minél kevésbé legyél félreérthető. Mivel kezdj, mivel fejezd be, mit mondj, és mihez kezdj a lámpalázzal.
De azért van egy nagy adag szemléletváltás is a képzéseinkben. Például amit mi konfliktuskezelésben tanítunk, azt úgy hívják, hogy asszertivitás. Ilyet sokan tanítanak, de mi egy picit ezt is másképpen csináljuk. Az ügyfelek a saját vagy a mások kudarcait hozzák be, aminek ők esetleg a szenvedő alanyai voltak. Szerintünk ez a legjobb kezdőpont, mert azt tudjuk megmutatni nagyon gyorsan, hogyha nem úgy csinálod, ahogy szoktad, akkor egész más lesz a kimenetele annak a helyzetnek. Hogy mit csinálj másképp, annak jól definiálható lépései vannak, vagyis adunk egy eszköztárat, de azért ez még így sem könnyű. Arra hívjuk fel az ügyfeleink figyelmét, hogy ha mást csinál, akkor más történik, és ha megnézi a problémát egy másik irányból, akkor megint egész más lehetőségekhez juthat. Mi abban segítünk, hogy észrevegyék azt is, ami „nincs a képen”.
K. G.: Ezen a szinten fontos, hogy miként állsz hozzá a helyzethez. Egy nehéz beszélgetésre lelkileg is fel kell készülni, lelkierőt gyűjteni. Megmutatjuk, hogyan őrizd meg a belső stabilitásodat, a nyugalmadat, és hogyan tisztítsd ki a fejedből a fölösleges előfeltételezéseket. Ez is része annak, amit jelenlétnek hívunk. De ez nemcsak a nehéz helyzetekben fontos, hanem a vezetői hitelesség alapja is. Ebben például különösen fontos szerepe van annak, hogy a testbeszédet hogyan használja valaki. Nem elég, hogy a szavak szintjén felkészül, hitelesnek is kell lennie. Ha pedig a testbeszéde nem ugyanazt üzeni, mint a szavai, akkor nem lesz az. Aki nem hiszi, vagy nem is tudja, vagy nem gondolja komolyan azt, amiről beszél, az nem tud minden testbeszédeszközén uralkodni. A közönsége akkor is hiteltelennek fogja érezni, még ha nem is tudja pontosan, hogy miért. Ehhez képest, ha valaki ebben eléri a tudatosságot, akkor a hitelessége is megerősödik.
K. G.: A helyzet az, hogy nincsenek állandó, „konzerv” képzéseink. Megoldásaink vannak, amiket lehet tematizálni – például prezentáció, nyilvános beszéd, változáskezelés, hiteles vezetői kommunikáció vagy akár a projektmenedzserek kommunikációja – és még sorolhatnám.
Ami a különbségeket illeti: a képzés a legtöbb ember számára az iskolát idézi fel. Mi általában szeretjük ezt tágan értelmezni. Tehát a mi képzéseink nagy része tapasztalati tanulás, az élet szempontjából nagyon fontos dolgokat próbálunk ki gyakorlatokban, szimulált helyzetekben. Azaz szeretünk olyan képzést tartani, amiben van egy komolyabb elméleti anyag, de nem az a lényeg, hanem a tapasztalati tanulás. A tréning egy konkrét készség megalapozását, fejlesztését és begyakoroltatását jelenti, és a szakma gyakorlatában ez gyakran azt takarja, hogy elmondjuk az egyetlen helyes módját annak, hogy kéne csinálni. Mi nem ezt csináljuk, ezért szeretjük inkább a képzés szót használni. Nálunk soha nincs két egyforma képzés, mert a résztvevők és a megrendelő csapatok egyéni figyelmet kapnak. Kifelé persze ezt is tréningnek hívjuk, mert a megrendelők fejében a tréning szó rögzült, és ezt el kell fogadnunk.
Ami a képzés/tréning és a coaching közötti különbséget illeti, a csoportos munkában hiába adunk egyéni figyelmet is, sok mindenre nincs elég idő. A coachingban viszont arra van idő, ami fontos. Volt olyan coachingom, ahol valaki azzal érkezett hozzám, hogy nagyon régóta szakértőként dolgozik, és szeretne vezetővé válni, de ez sehogy sem sikerül neki. Az egyik visszajelzés, amit másoktól kapott, az az volt, hogy nagyon gyorsan beszél, nem tart szünetet, és nagyon nehéz rá odafigyelni. Végigcsináltam vele olyan gyakorlatokat, amiket egy tréningen is végigcsinálnék, csak vele lépésről-lépésre, lassan építkezve haladtunk. Egy ponton kiderült, hogy az első munkahelyén, egy ügyvédi irodában, ahol hét évig dolgozott, ha nem rögtön a helyes választ mondta, akkor üvöltött vele a főnök. És akkor rájött, azért volt az elakadása és azért beszélt gyorsan, mert neki azonnal mondani kell a jó dolgokat, hiszen ha nem mondja, akkor valaki le fogja hordani. És ez elég mélyen beégett neki. Onnantól kezdve, hogy ezt tudatosította, ki tudtuk találni, hogy mivel nyugtassa meg magát, és egyszer csak már képes volt szünetet tartani. Ilyet egy tréningen nem lehet megcsinálni.
B. M.: Egy ideális világban coach úgy lesz valaki, hogy elvégez ehhez olyan iskolát, tanfolyamot, ahol a végén papírt is adnak neki. A valóság azonban az, hogy minden bokorban akad néhány ember, aki coachnak nevezi magát, és közülük viszonylag kevésnek van ehhez jogosítványa. Elég divatos foglalkozás lett ez.
Trénerként, amikor valaki teljesen a nulláról kezdi, és nálunk szeretne felépülni, akkor én erről úgy gondolkozom, hogy óriási tudást kap tőlünk, ha idejön gyakornoknak. A mi cégünkben csak úgy lehet elkezdeni ezt a pályát, hogy megvan hozzá az alázat és egy nagyon nagy elszántság. Elég hamar be szoktam vinni képzésre a juniorokat, hogy lássák, az milyen. De ha már beviszem, akkor adok nekik feladatot is, egyre nagyobbakat. Amikor pedig már munkát végez, azért jár fizetés is. Csakhogy a kezdeti stádiumban, amikor még azt sem tudjuk, hogy alkalmas-e, vagy itt marad-e egyáltalán, addig nem. És ezt az áldozatot kevesen akarják vagy tudják vállalni.
K. G.: Sok mindenkiből lehetne coach vagy tréner. Nem is az a legfontosabb szerintem, hogy milyen diplomája van. Ami igazán fontos, az az, hogy mire motivált, milyen élettapasztalata van, hiszen ezekből lehet igazán dolgozni. Ha azt kéne megmondanom, hogy mitől lesz jó valaki, akkor alapvetően attól, hogy nagyon tud figyelni az emberekre. Hajlandó kínos kérdéseket feltenni, és van érzéke ahhoz, hogy meddig mehet el. Lehet olyan kérdés, amit a következő alkalommal már fel lehet tenni, de ma még nem. Aki nem figyel, az nem tud a megfelelő pillanatban jó kérdést feltenni. Az alapmotivációja pedig az legyen, hogy akarjon, szeressen segíteni, támogatni. Ezt a részét a szakmának nem lehet megtanulni.
A coachingban az a feladatod, hogy maximálisan halld és lásd azt, aki előtted van. És amikor a végére ért, akkor jössz te, egy levegővétel után. A coach gyakorlatában ez a lényeg. De mellette legalább ennyire fontos a folyamatos tanulás, például rengeteg pszichológiai, tanulásmódszertani, idegtudományi eredményt kell ismerni, és szinte minden tudományterületről legalább egy kicsit ismerni kell ahhoz, hogy a coacheed fejlődni tudjon. Ez az elmélet és a gyakorlat egyensúlya, ami egy végtelen fejlődési út is.
B. M.: Nekem van egy nagyon letisztult hármas vezérelvem, és azt gondolom, hogy azok maradnak meg nálunk, akik ehhez tudnak kapcsolódni. Ez úgy hangzik, hogy hit, alázat, felelősség. Hit abban, hogy amit csinálok, azzal segítek, az jó. Az alázat, hogy nem gondolom azt, hogy ha én tudom, akkor neked ott a helyed lent, és majd én kioktatlak belőle, hogy te is felkerülj arra a szintre, ahol én vagyok. És még abban az értelemben is fontos ez, hogy tudjam mindig, hogy nemcsak én adok át tudást a másiknak, hanem mindig kapok is tőle – ez egy plusz prémium. A felelősség pedig azt jelenti, hogy sem egy coaching, sem egy tréning nem érhet véget úgy, hogy na, akkor viszontlátásra.
K. G.: Az utánpótlás, ha a saját példámat veszem, akkor olyan emberek révén jön, akik motiváltak arra, hogy másokat támogassanak. Amikor olyanokat keresek, akikkel most szeretnék együtt dolgozni (és időről-időre találok ilyeneket) akkor általában ők ugyanilyenek. Teljesen mindegy, hogy milyen területről jönnek.
Ahogy Mária mondta, abban hiszünk, hogy a tiszta beszéd hegyeket mozgat meg. Tehát ha valaki törekszik a tiszta beszédre, és ezt a törekvését megfelelő formába tudja önteni, az elképesztő dolgokat képes véghezvinni, teljesen mindegy, mit csinál. Az igaz, hogy vannak végzettségek, amelyek valószínűbbé teszik, hogy az ember jó lesz ebben, de egyáltalán nem jelent garanciát, ha valaki tanár vagy pszichológus.
B. M.: Nagyon egyéni, hogy kinek mi válik be. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert úgy szereztem coachdiplomát, hogy összesen néhány évfolyamot tartott egy fantasztikus csapat Mérő Lászlóval és más neves szakemberekkel. Itt sosem volt olyan, hogy „most gyertek ide a színpadra ketten, és játsszuk el, hogy te vagy a coach”. Ez teljesen kimaradt. Ellenben szemléletmódot – hogyan kell beszélgetni, milyen az, amikor provokálnak valakit – bőven kaptunk. Elsősorban gondolkodást tanítottak, és abban segítettek, hogy milyen irányban tudunk fejlődni. Utólag azt mondom, hogy ha nincs meg a tréneri rutinom, akkor valószínűleg nekem hiányzott volna még a gyakorlat. Tehát aki fiatal és pályakezdő, az jobb, ha olyan helyre megy, ahol ezt is gyakoroltatják vele.
K. G.: Az, hogy meddig mehetek el egy coaching folyamat során, vagy hogy mindig a megfelelő eszköztárral tudjak segíteni, és megtaláljam, hogy a hozott problémának van egy másik háttérproblémája, az élettapasztalat kérdése, anélkül nem megy. Általában épp emiatt másoddiplomás képzés a coach-képzés, hiszen sokszor erre az élettapasztalatra építkezik. Ezért érdemes lehet trénerként kezdeni, és érettebb korban átváltani a coachingra. Tanulni pedig folyamatosan kell, hogy naprakész legyen a tudásunk.
Az UNI in&out 2025 Nyár kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!
