A pedagóguspálya jelenleg talán nem tartozik a legnépszerűbbek közé Magyarországon. Ám a tudás sikeres átadása és a gyerekek személyiségének fejlesztése olyan sikerélményt ad, amit csak nagyon kevés helyen élhet át valaki – vallja Péter Dávid, a Közgazdasági Politechnikum igazgatóhelyettese.
A hihetetlenül erős hivatástudat. Ez sok mindenen át tudja lendíteni és erősen tudja motiválni a pályakezdőket, főleg a kezdeti időben. A saját példámból tudok kiindulni.
„Nagyon megbecsüljük a kollégáinkat, a pályakezdőkre pedig különösen odafigyelünk, hogy el tudjuk őket kötelezni.” (Fotó: UNI)
Teljes mértékben. Nagyon lelkesek, energikusak és innovatívak. Rengeteg ötlettel, nem egy esetben változtatási szándékkal érkeznek.
Ez az oktatás területén nem így működik. Mi egyébként is szerencsés helyzetben vagyunk. Alternatív iskola vagyunk, így a legteljesebb mértékben teret adunk az újító gondolatoknak, a friss ötleteknek.
Alapvetően a tantestületre jellemző kiemelkedő kollegiális viszonyok segítségével. Vannak persze profánabb szempontok is, mi a bértáblánál magasabb fizetést ajánlunk a pályakezdőknek. Ami azonban még lényegesebb: elfogadható és vonzó jövőképet igyekszünk felvázolni mindenki számára.
A Közgazdasági Politechnikum sok tekintetben nagyon hasonlít egy hagyományos középiskolához. Vannak persze speciális tantárgyak és különböző, eltérő módszerekkel megközelített tantárgycsoportok, de a legfontosabb különbség az, ami a diák-tanár viszonyában mutatkozik meg.
Természetesen van egy kerettanterv és alapkövetelmény, de számunkra a tanuló személye és személyisége a legfontosabb. Ezért vezettük be a két osztályfőnökös rendszert, ezért van nálunk mental team, ezért kap hangsúlyos szerepet az iskolapszichológus. A viszony informális jellegét jól tükrözi, hogy a diák is tegezi a tanárt, ami egy alapvetően hierarchikusnak vélt kapcsolatban a partnerségre helyezi a hangsúlyt. Ez legfeljebb szokatlan lehet egy pályakezdőnek, zavarónak semmiképp nem mondanám. Persze nem biztos, hogy ez mindenkinek illik a személyiségéhez, de úgy vélem, hamar hozzá lehet idomulni.
Nem szeretjük és nem is szoktuk a problémákat a szőnyeg alá söpörni, inkább megpróbálunk azok mélyére ásni, de természetesen csak addig, ameddig a hatáskörünk engedi. Azt nézzük, hogy mi a diák közép- és hosszú távú érdeke, hogy a tanulmányait a terveinek megfelelően tudja folytatni, és ami még fontosabb: egészséges gondolkodású és személyiségű felnőtté váljon.
Ez alapvetően a tanár személyiségén múlik, és minden iskolában előfordulhat. Az informális viszony csak akkor működik jól, ha vannak bizonyos keretei. A követelmények a stílustól függetlenül is követelmények, amiket teljesíteni kell. A kapcsolat alapja éppen az, hogy megadjuk a másiknak a tiszteletet, és ugyanúgy betartjuk a szabályokat.
Mi is egyre inkább tapasztaljuk a munkaerőhiányt. Most éppen szerencsés helyzetben vagyunk, mert az egyik pozícióra sok jelölt közül választhatunk. Az alapszempontokat is figyelembe véve többkörös interjúkat tartunk, majd próbaórákat biztosítunk a jelölt számára. Végül az adott munkacsoport és az iskola vezetése közösen dönt, hogy kit talál a legalkalmasabbnak.
Kilenc évig tanítottam egy hagyományos gimnáziumban, ahol már kicsit frusztráltnak éreztem magam. Kipróbáltam magam a versenyszférában, egy szállodalánchoz mentem dolgozni. Úgy gondoltam, így azt is megtudhatom magamról, hogy valójában mit szeretnék csinálni az életemben. A munkahelyem jó volt, de egyre jobban hiányzott a tanítás. Aztán egy szeptember 1-jén, amikor dolgozni indultam, megláttam a tanévnyitókra igyekvő fiatalokat. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy a következőn már ott akarok lenni tanárként. Így is lett: egy hónap múlva már a Közgazdasági Politechnikumban tanítottam. Aki egyszer tanár volt, mindig az marad.
NÉVJEGY:
Péter Dávid
