Uni

Önbizalomhiányban szenvedsz? Nem vagy egyedül: a fiatalok és a tanáraitok többsége is így érez!

Haiman Éva | 2022-11-18
Bárhová nézünk a világban, szinte minden népnek nagyobb az önbizalma, mint nekünk, magyaroknak. Erre a nem túl szívderítő következtetésre Komócsin Laura mestercoach, a Business Coach Kft. alapító ügyvezető igazgatója jutott egy átfogó felmérés során. A dolgot azonban nem hagyta annyiban, és elhatározta: ÖNbizalomNövelde néven programsorozatot indított azzal a céllal, hogy a magyarok önbizalomszintje 2025-re elérje a nemzetközi átlagot.

Mit jelent, miben nyilvánul meg, hogy nekünk, magyaroknak kevés az önbizalmunk, és honnan tudjuk ezt?

Tizenöt éve dolgozom coach-ként, alapvetően felsővezetőkkel dolgozom, magyarokkal és külföldiekkel vegyesen. Feltűnt, hogy a magyarok kevésbé bátrak, nem mernek olyan célokat kitűzni, amilyeneket hasonló kompetenciájú külföldi vezetőknek igen. Legyen szó ázsiai, amerikai, vagy európai igazgatóról, cégtulajdonosról. Kíváncsi voltam, hogy ez a tapasztalás mennyire általánosítható, ezért tavasszal elindítottunk egy nemzetközi kutatást. A világ számos országából, minden korosztályból kitöltötték a kérdőívünket a legkülönfélébb képzettségű és foglalkozású emberek. Volt tehát a körülbelül ezer fős mintában a svájci postástól az indonéz egyetemi tanáron keresztül, a jordán jógaoktatóig mindenféle ember. A magyarok átlag önbizalomszint-eredményét hasonlítottuk a többiekéhez, vagyis a nemzetközi átlaghoz, és az eredmény megerősítette az én kis mintámból származó következtetésemet.

Komócsin Laura

Milyen kérdésekből lehet lemérni, hogy mekkora valakinek az önbizalma?

Ez a kutatás 20 kérdésből állt, olyan kérdések szerepeltek például benne, mint hogy mennyire mered felvállalni a véleményedet másokkal szemben, akár konfliktus árán is, vagy mersz-e kérdezni, ha nem értesz valamit. Sajnos, rengeteg gyerek nem mer kérdezni, mert azt gondolják, hogy akkor a többiek butának gondolják őket. Viszont, ha nem kérdeznek, akkor nem vagy nem jól értenek meg dolgokat, szűkebbek lesznek az ismereteik, ez tehát egy nagyon rossz spirál.

Korosztályra vagy szakmára lebontva is van eredménye a felmérésnek?

Külön megvizsgáltuk, van-e olyan életkori, képzettségi, szakmacsoport, amelynek az eredménye különösen lehúzza a magyar önbizalomátlagot. Két ilyet találtunk: egyik a fiataloké, a másik a tanároké, és a kettő össze is függ, hiszen egy önbizalomhiányos pedagógus tudatosan vagy öntudatlanul, de nem fogja bátorítani a diákját. „Minek mennél egyetemre? Elég neked az érettségi!” Vagy: „Nézd meg, én is mire vittem két diplomával.” Vagy: „Elég a középfokú nyelvvizsga, minek neked a felsőfokú?” Az ilyen mondatok pedig hatással vannak a gyerekekre.

Ezért döntöttetek úgy, hogy első körben a fiatalokra és a pedagógusoknak csináltok önbizalomnövelő kurzusokat?

Igen. Tartottunk már foglalkozásokat általános és középiskolásoknak, de például a Semmelweis Egyetemen a doktorandusz hallgatóknak is. A fiatalok mellett olyan csoportokat is coacholunk, amelyekre ugyan nem tért ki a kutatásunk, de gyanús, hogy jó eséllyel ugyanúgy komoly önbizalomhiányt találnánk náluk is. Ilyenek a mélyszegénységben élő családok, a hátrányos társadalmi csoportok és, speciális programot állítottunk össze a vakoknak és jeltolmácsot biztosítunk a hallásproblémával rendelkezőknek.

Hogyan működik az ÖNbizalomNövelde program?

A koncepció a következő: bárki kitöltheti az önbizalomtesztet a weboldalunkon, és mi ingyenesen adunk számára egy személyre szóló visszajelzést, hogy az átlaghoz képest hol van. Az átlagos vagy átlag alatti önbizalmúaknak egyéni, vagy csoportcoachingot ajánlunk fel, mindkettőt ingyenesen. A foglalkozásokon mindenkinek feltárjuk az erősségeit és megnézzük, mely területeken szorul fejlesztésre – például, hogy kevésbé függjön mások véleményétől –, és a társaitól is kap visszajelzést arról, hogy ők milyennek látják.

Akik pedig átlag feletti önbizalomszinttel rendelkeznek, és tréner vagy coach képesítéssel rendelkeznek, azoknak felajánljuk, hogy legyenek a nagyköveteink. Ez azért fontos, mert amikor elkészült a felmérés, és arról közzétettem egy Facebook-posztot, megírtam benne, hogy nekem feltett szándékom segíteni növelni a magyarok önbizalmát. Leírtam, hogy tisztában vagyok azzal, hogy én egyedül nyilvánvalóan nem tudok 10 millió magyarra hatást gyakorolni, és megkérdeztem, vannak-e olyanok, akik társulnának hozzám. Rettenetesen meglepődtem, mert néhány nap múlva majdnem száz ember jelentkezett, akik azt mondták, hogy ők önként és bérmentve támogatják ezt az ügyet.

Mennyiben függ össze az önbizalom és az önismeret?

Nagyon. Nekünk nem is az a célunk, hogy mindenki azt higgye magáról, ő Superman vagy a Superwoman, hanem hogy legyen tisztában a jó és a rossz tulajdonságaival, a képességeivel és a hiányosságaival, vagyis legyen egy valós önképe. A coaching fejleszti az önismeretet, hogy akkor is képes legyen felidézni erősségeit, sikereit valaki, amikor éppen nehezebb élethelyzetben van, kudarcok érik.  

Napjainkban alig van, aki képes elvonatkoztatni a hagyományos vagy a közösségi médiában látott eszményképektől. Mennyire határozza meg az önbizalom szintjét, mit gondolnak, tartanak rólunk akár teljesen ismeretlenek?

Főleg a fiatalok körében sokakat befolyásol, hogy mit látnak a social mediában: ha még nem vagyok csilliárdos, vagy nem próbáltam ezt vagy azt a drogot, egy lúzer vagyok. De sokakat inspirál, amikor azt látják, hogy valaki 10 másodperc alatt ki tudja rakni a Rubik-kockát, vagy felvették Oxfordba, Cambridge-be. Nem egyértelmű tehát hogy vajon csökkenti-e az önbizalmat, amit a közösségi média mutat.  

Hol van a határ a magabiztosság és az arrogancia között? Sokan, főleg az alacsony önbizalommal rendelkezők, hajlamosak nagyképűnek vagy akár arrogánsnak is nevezni azt, aki ki mer állni magáért, a véleményéért, hajlandó konfrontálódni.

Egy magabiztos embernek nem kell arrogánsnak vagy agresszívnek lennie, mert pontosan tudja, hogy akkor is igaza van, ha nem emeli meg a hangját, ha nem lekezelő, vagy erőszakos. Aki bízik önmagában, az nem akar minden helyzetben győztes lenni. És nem kell félnie attól sem, hogy ha megosztja a tudását másokkal, hiszenattól ő kevesebb lesz, sőt, nagyon sokat tanulhat belőle. A magyar diákok körében ez például egy nagyon komoly probléma.

Mi van akkor, ha úgy éljük le az életünket, hogy nincs önbizalmunk? Milyen következményei vannak hosszú távon az önbizalomhiánynak?

Az alacsony önbizalomszint egy negatív spirál. Ha nem vagyunk elég magabiztosak, akkor mindig lesznek olyan helyzetek, amiktől megijedünk, és azt mondjuk, hogy „ez nekünk úgyse sikerülne”. Ezzel viszont számos olyan lehetőségtől esünk el, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy boldogabbak, sikeresebbek legyünk. Akinek nincs elég önbizalma, és nem is dolgozik ezen, hiába tanul szorgalmasan, nem fogja tudni megragadni azokat a lehetőségeket, amik ugyanúgy ott lesznek előtte, mint esetleg egy szerényebb képességű társa előtt, aki viszont magabiztosabb. Az élet nem szokta többször felkínálni ugyanazt az esélyt, ezért nagyon fontos felkészülni arra, hogy ha jön, ne csak meg tudjuk, de meg merjük ragadni.  

A tanárok hatását a diákjaikra már említettük, de nagyon sokat számít, mennyire motiváló, inspiráló és támogató az otthoni környezet, a baráti társaság vagy az adott kortársi közeg.

Az önbizalomproblémáknak nagyon sokféle okai lehetnek, és nagyon különböző helyzetekben nyilvánulhatnak meg. Ha az iskolában szinte mindig ötöst kap, de a szülei számára csak a 100 százalékos teljesítmény az elfogadható, vagy ha a szüleinek sincs kellő önbizalma, ez mind számít. Ahogyan az is, hogy milyen emberekkel vagy körbevéve. Ha sok energiavámpír, „úgyse fog sikerülni” típusú ember van valaki körül, az alááshatja az ő önbizalmát is. Ha meg olyanokkal, aki azt mondják: „mit veszíthetsz, próbáld meg”, az iszonyú sokat segíthet.

Mennyit lehet lendíteni egy ember önbizalmán kétszer 45 perc alatt?

Ez nagyon korosztályfüggő. Általános iskolásoknál már néhány „varázskeksz” is csodákra képes, amire az van írva, hogy „értékes vagy” vagy „fontos vagy”. A gimiseknél alkalmazzuk a „pozitív pletyka” nevű gyakorlatot, aminek a lényege, hogy valaki kiül háttal az osztálynak egy székre, és a többiek csak jó tulajdonságokat mondhatnak róla. Volt olyan 14 éves fiú, aki elsírta magát, mert a szüleitől nem kapott egész életében annyi pozitív visszajelzést. Mint saját osztályától 3 perc alatt. Van tehát, akinél ezek a gyakorlatok vízválasztók tudnak lenni, mások „csak” megerősítést kapnak, és van, akinek ennél jóval többre van szüksége. De ez is kiderül ezeken a foglalkozásokon.

Tanulságos, hogy az összes generáció közül éppen a fiatalok a leginkább önbizalomhiányosak, miközben kifelé sokszor nekik van a legnagyobb arcuk. Nagyon más, amit kifelé mutatnak, és amit valójában megélnek. Tavaly kifejezetten érettségi előtt állóknak tartottam önbizalomnövelő kurzusokat, mégpedig olyanoknak, akik elit-gimnáziumokban tanultak.  Itt ült tizenkét kiváló tanuló – és majdnem mindegyikük rágta a körmét, nem merte felvenni velem a szemkontaktust, és azon izgultak, hogy tizenkét kitűnő bizonyítvány után, hogyan sikerül majd az érettségijük, felveszik-e őket egyetemre. Amikor azt kértem, gyűjtsék össze az erősségeiket, hosszasan gondolkoztak, mire kettőt vagy hármat fel tudtak sorolni. Mert számukra az, hogy „szorgalmas vagyok”, „okos vagyok” „felsőfokú nyelvvizsgám van németből” már evidens. Pedig, ha majd el kell magukat adni egy állásinterjún, akkor is tudniuk kell, mi számít az átlaghoz képest hozzáadott értéknek, mi jelent versenyelőnyt. Ezeket a pozitívumokat, erősségeket tehát tudatosítani kell, és erre már elég 2×45 perc.

Mindenkinek szüksége lehet segítségre. (Forrás: Envato Elements)

Fontos látni, hogy erősségei mindenkinek vannak, azoknak is, akik nem a legjobb tanulók. Mindannyian másban vagyunk jók, én például nem tudnám lefutni a maratont, de írtam már nyolc könyvet. Nem az a magabiztos ember, aki mindenben jó, hanem aki tudja, hogy mit nem tud, de amiatt nem tartja magát kevesebbre másoknál, mert tudja, hogy másban viszont ő jobb. Nem kell egymással versenyeznünk, önmagunkból kell kihozni a legjobbat.

A sokszor pesszimistának mondott magyar néplélek vajon mennyire hat negatívan önbizalmunkra?  

Biztos, hogy összefüggenek. Én közgazdászként végeztem, nem vagyok szociológus, de biztosan vannak ennek a múltba nyúló gyökerei. Én viszont azt gondolom, hogy a nemzet szintjén is keressük meg az erősségeinket, és arra fókuszáljunk, abból merítsünk erőt.  

Ahhoz, hogy lássátok az előrehaladást, 2025-ben új felmérést végeztek majd?

Igen. De előbb még megnézzük, hogy az egyéni coaching a hatásosabb, vagy a csoportos, a személyes vagy az online. Ez most az első, pilot negyedév, és akik most a programban részt vesznek, azok negyedév múlva kapnak majd egy e-mailt. Ebben azt kérjük, hogy töltsék ki újra az önbizalomtesztet. Majd három év múlva szeretnék egy komplex nagy felmérést.

Névjegy 

  • 6 éven át az Accenture vezetési tanácsadója volt, majd hivatásszerűen 2003 óta foglalkozik coachinggal.
  • Az International Coach Federation magyar tagozatának elnöke volt 2008 és 2010 között, a Budapesti Corvinus Egyetemmel közös coach képzés tanára.
  • Kollegájával, Benedek Nikolettával közösen alkották meg az első magyar coaching modellt, a DIADAL-t (Diagnózis – Iránykijelölés – Alternatívák – Döntés – Alkalmazás – Lezárás).
  • Számos nagyvállalat közép és felsővezetőjét coacholta sikerrel. Közöttük a MOL, PEPSI, Adecco, Ericsson, Magyar Telekom, TNT, ITSH, EGIS, AMEX stb.
  • Számos egyetemen, főiskolán vendégelőadó és a hazai gazdasági média minden jelentős lapjában és rádiójában volt vele interjú.
  • Már öt magyar, két angol és egy arab nyelvű könyve jelent meg. Megtekinthetők: https://businesscoach.hu/coachingkezikonyv/
  • A Haszon Magazin 25 legfontosabb magyar nő listájára választotta 2010-ben.
  • 2011-ben az ELTE kutatása szerint a legismertebb hazai coach.
  • 2014-ben elindította a SPARKLE self coaching globális CSR programot, melynek eBookja már 24 nyelvre van lefordítva.
  • 2019-ben megszerezte a nemzetközileg elismert mester minősítést (MCC).
  • 2020-ban pedig a Magyarországi Coachszövetség által kiosztott coach szakmai életműdíjjal értékelték szakmai tevékenységét.