Tizenegy éves korom óta tudtam, hogy pszichológiát szeretnék tanulni, már akkor is érdeklődtem az ilyen témájú tartalmak iránt. Egy családi tragédia miatt én is jártam régen pszichológushoz, és mivel sokat segített nekem, már akkor eldöntöttem, hogy én is így szeretnék segíteni másokon. Azt érettségi idején nem is volt kérdés, hogy erre a képzésre jelentkezzek. Pécs mellett tettem le a voksom, hiszen egy családias kisvárosi környezetben szerettem volna tanulni, ahol sok emberrel ismerkedhetek, barátkozhatok.
A legnehezebb a pszichológia kapcsán az, hogy vannak olyan kötelező tárgyaink – mint a statisztika, a biológia és a genetika –, amelyek közvetlenül nem kapcsolódnak magához a pszichológiához, inkább segítő tantárgyak, mégis nagy kihívás őket teljesíteni. Azt viszont szeretem, hogy gyakorlatorientált a képzés. Kevés vizsgánk van, inkább kutatásokat végzünk, és ezekkel az egyetem falain kívül is beleláthatunk a pszichológia rejtelmeibe.
Igen, mesterképzésben gondolkodom, ezen belül is a klinikai és egészségpszichológia irányában. Ez érdekel a legjobban, szívesen lennék tanácsadó szakpszichológus. Továbbra is itt Pécsen, de akkor már magyar nyelven tanulnám, hogy a jövőben két nyelven is tudjak praktizálni. Ez azért fontos, mert szeretnék külföldön is szerencsét próbálni. A végső célkitűzésem az, hogy saját praxisom legyen.
Nagyon jó döntést hoztam azzal, hogy Pécset választottam. Örülök, hogy végre azt tanulhatom, ami a legjobban érdekel. Szerintem nagyon fontos az elköteleződés ehhez a szakmához. Azoknak ajánlom a pszichológiát, akik biztosak abban, hogy ilyen területen szeretnének elhelyezkedni. Vannak nehéz tárgyaink, és szerintem ezeket akkor a legkönnyebb abszolválni, ha a kitűzött célunk az egyik legnagyobb vágyunk.
