Abban, hogy az interkulturális nevelés már rég nem csak elméleti kérdés, hiszen a magyarországi bölcsődékbe, óvodákba egyre több külföldi gyermek jár.
„Az interkulturális nevelés valójában a szülőkkel kezdődik. Nem a gyerekeket kell integrálni, mert ők többnyire természetesnek veszik azt a közeget, ahová kerülnek, még akkor is, ha vannak nyelvi nehézségeik – kevésbé érzékelik ugyanis a kulturális különbségeket. A szülőknek sokkal nagyobb gondot jelenthetnek az eltérő szokások, hagyományok, és az a kérdés, hogy ezeket a kultúrákat mennyire lehet harmonizálni” – mondta Palkóné dr. Tabi Katalin, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója.
Továbbá egyetértés volt abban is, hogy mediátor szerepet játszanak azok a bölcsődei gondozók és óvodapedagógusok, akiknek a csoportjában más kultúrájú vagy anyanyelvű gyerekek is vannak, közvetítve a gyerekek, a szülők és az intézmény között is. A munkájuk azonban elsősorban akkor lesz sikeres, ha a szülőkkel szoros, bizalmi kapcsolatot tudnak kiépíteni.
A szakemberek úgy látják, miközben számos kihívást tartogat a más kultúrájú, más anyanyelvű gyerekek integrációja az óvodai-bölcsődei csoportokba, az interkulturális neveléssel valójában mindenki nyer.
Szép számban vettek részt a váci konferencián. (Fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola)
Ezekkel a játékokkal a különböző kultúrából érkező kisgyerekek ugyanolyan lelkesedéssel játszanak. (Forrás: Apor Vilmos Katolikus Főiskola)
„A pedagógusoknak valamelyest meg kell ismerniük azt a kultúrát, ahova a hozzájuk érkező gyermek tartozik, és meg kell figyelniük, hogy a gyerekek viselkedése mögött milyen kulturális okok állnak. És persze szükségük van olyan tulajdonságokra, mint a tolerancia, a kreativitás, az empátia és az előítélet-mentesség” – magyarázta Palkóné dr. Tabi Katalin, hozzátéve: elhangzott az a megállapítás is, hogy meg kellene erősíteni azt a munkakultúrát, amelyben központi szerepet játszanak az esetmegbeszélések.
Ezeken az alkalmakon a pedagógusok megoszthatják egymással a csoportjukban fellépő akadályokat és a megoldási lehetőségeket. De legalább ugyanennyire fontos lenne, hogy a frissen végzett kisgyermekgondozók és óvodapedagógusok legalább alapszintű idegennyelv-tudással rendelkezzenek, hiszen ez a kapu a külföldi családokhoz.
Továbbá, hogy: „Az iskolában azt látjuk, hogy már a gyerekekben is sok az előítélet, ami egyértelműen a felnőttektől jön. A bölcsődében és az óvodában még szoros a kapcsolat a család és az intézmény között, ezért ekkor kell elkezdeni az attitűdformálást – hogy aztán az, amit a gyerekek az intézményben magukba szívnak, a családban is gyökeret verjen”.
