Mindig szerettem utazni, de nemcsak az utazás vonzott, hanem más kultúrák megismerése is. 16 éves koromban kezdődött egy máltai nemzetközi angol nyelvi táborral, ami csak két hét volt, de elképesztő élményt nyújtott. Akkor jöttem rá, hogy az utazás mennyire fejleszti az ember személyiségét. Tudtam, hogy adott a lehetőség, hogy 12 hónap Erasmus+ áll minden hallgató rendelkezésére, és ennek a kihasználásában nagy segítség volt a Corvinus kapcsolatrendszere.
Forrás: Unsplash.com
Skandinávia mindig érdekelt, Norvégiában és Dániában már jártam, és sokat számított az Uppsalai Egyetem rangsorolása is, mivel kb. a 100. helyen van a világon. Egyébként nem annyira a város, hanem az ország volt a lényeg. Az tetszett meg, hogy a felsőoktatásban úgynevezett nationök vannak. Míg az oktatási rendszer teljesen kontinentális, a nationök az angolszász rendszerben megtalálható college-okra emlékeztetnek. Olyan, a diákok által működtetett alapítványi szervezetek, amelyek az étkeztetéstől kezdve, a bulikon át az ösztöndíjakig mindent intéznek, amit nálunk a HÖK bonyolítana le. Mint a teljes skandináv rendszer, ez is alulról szerveződő és decentralizált.
A svájci Sankt Gallen Egyetem kiválasztásában közrejátszott, hogy a Financial Times szerint gazdasági területen az öt legjobb egyetem között van. Persze az is sokat nyomott a latba, hogy egy nagyon szép és jól működő országról van szó.
Hivatalosan Svédországban voltam Erasmuson, de Svájc nem tagja az Európai Uniónak és az Erasmus+ rendszernek sem. Ezért a program hivatalos neve Swiss-European Mobility Program, ami ugyanúgy működik, mint az Erasmus, csak nem az Európai Bizottság, hanem Svájc finanszírozza. Ebben az a jó, hogy így marad még Erasmus hónapom, ezért úgy néz ki, hogy külföldi szakmai gyakorlatra is el tudok menni az Erasmus program keretében.
Mivel én gazdálkodástudományi, azaz üzleti képzésre járok, az a jó, hogy nagyon sok az átfedés a más országok egyetemein tanított és a hazai tárgyak között. Ez egy nagyon univerzális terület. Maximum három tárgyamat lehetett külföldön elfogadtatni, és szerencsére mind a hármat el tudtam intézni. Hármat csináltam az otthoni egyetememen kedvezményes tanrenddel, azaz csak vizsgáznom kellett, ami kettőből beadandó írását jelentette. Ezt a kettőt teljesítettem is, így csak egy marad tavaszi félévre. Most, a jelenlegi félévben, Sankt Gallenben vettem fel olyan érdekes tárgyakat, amelyek nincsenek itthon, de törekedtem arra, hogy sok kötelezően választható tárgy legyen köztük, amiket el tudok fogadtatni. A Corvinus szerencsére rugalmasan áll hozzá az erasmusos hallgatókhoz. Sok tárgy teljesíthető beadandóval kedvezményes tanrend esetén, ami megkönnyíti a lehetőségek kihasználását.
A társaság. Sankt Gallenben hárman vagyunk magyarok, az egyikükkel találkoztam eddig, de külföldiek között mozgok. Uppsalában teljesen egyedül voltam magyarként és nagyon sok holland, német, spanyol, francia hallgató volt, akiknek volt saját közösségük és hiába próbálkoztam az elején, nem alakult ki társaságom. Ettől kicsit mélypontra kerültem, de ez mindig úgy történik, hogy a welcome-programok utáni második, harmadik hét nehéz lelkileg. Utána kezd felfelé elindulni a hangulat, és idővel nekem is kialakult a baráti köröm. Itt Sankt Gallenben sokszínűbb a társaság és teljesen organikusan alakultak a kapcsolataim. Ez persze mindig mind a két félen múlik, lehet, hogy most már én is másként kezeltem a dolgot. Szerencsére itt központi buddy program is van, ez is segített.
Forrás: Unsplash
Az egész. Külföldön élni, rengeteg új emberrel találkozni. Az embernek személyes kapcsolata van a külvilággal. Az eseményeket, amik történnek egy-egy országban, más szemüvegen keresztül látja az ember úgy, hogy megismer emberi történeteket. Mivel én újságíró is vagyok és általában elemzésekkel foglalkozom gazdasági és külpolitikai téren, mindig teszek hátra egy lépést, és tárgyilagosan szemlélem a híreket, mert ez a munkám. Így, hogy vannak hozzám közel álló emberek, akik ezeket átélték, nehezebb függetleníteni magamat. Szerintem fontos a személyes és szakmai szintet szétválasztani, de már nem csak egy hírként kezelek sok dolgot, amit olvasok.
A másik, hogy bár Svájc közelebb áll hozzám, a svéd mentalitást nehezebb volt a magamévá tenni fél év alatt, de nagyon pozitív hatással volt rám. A skandináv hozzáállás az, hogy beleteszik mindenbe az energiát, de nem görcsölnek rá. Megtesznek mindent, de elengedik a dolgot, és nem kell mindenáron, mindig tökéletesen teljesíteni. Az ottani embereknek megvan a belső szabadságuk arra, hogy ne próbálkozzanak görcsösen, nem kell mindenképpen győzni. Sokkal inkább a teljesítmény, és nem az eredmény van a központban. Ez nagyon felszabadító, és utána sokkal jobban lehet teljesíteni. Én azt érzem, hogy ez a nehezen megfogalmazható hozzáállás nagyon jó hatással volt rám és ez nagyon megfogott.
Kicsit félek tőle. Karácsonyra megyek haza, 23-án este. Nagyon várom a családommal való együttlétet a csaknem egy év, folyamatos távollét után. A vizsgák után a tavaszi félév kezdetéig lesz másfél hónapom, amitől kicsit tartok, mert nyáron, a svéd Erasmus után összesen két hetet voltam egybefüggően otthon, így ettől nagyon elszoktam. Vissza fogok illeszkedni, de biztos, hogy lesz fordított kultúrsokk. A Covid alatt kezdtem az egyetemet, aztán Erasmusra mentem. Az uppsalai félév volt az első rendes, nem hibrid egyetemi félévem. Emiatt külföldön több barátom van és kialakult társaságom, míg ez otthon még nincs meg. Sok új impulzust kell még eltárolnom magamban.
