Az olvasót hagyományosan passzívan befogadó embernek képzeljük el, aki az olvasott szövegből értelemes információt képez magának. De egy másik felfogás szerint az olvasás valójában aktív cselekvés, mert kapcsolatot teremt a szöveg és az olvasó között. Olvasás közben jóslatokat fogalmazunk meg, hipotéziseket, vagyis kiépítünk egy új jelentéshálót magunk és az olvasott világ között. Megint másik elmélet szerint olvasásunkba beépül az előzetes tudásunk, minden olyan ismeret, ami segíti helyesen értenünk a szöveget. Olvasás közben azonosítjuk a szöveg minőségét, megfogalmazzuk az olvasás célját. Ráadásul egy szöveg sokszor olyan elemekkel dolgozik, amikkel már korábban találkozunk. Tehát az, hogy mit olvasunk és milyen célból, teljesen tudatos. Ezért is fontos megfogalmazni, hogy melyek a 21. századi ember motivációi olvasás közben, hogyan változtak az olvasási szokások jelen korunkig.
Napjainkra már bármilyen tartalom elérhetővé és feltölthetővé vált. (Fotó: 123rf)
Nem először él meg az emberiség jelentős változást az olvasási szokásokban, a kultúrtörténet több „olvasási forradalmat” tart számon. Amíg a középkori, kevés szöveggel bíró időszak a hangos olvasás gyakorlatában telt, úgy a középkor végén az egyre elérhetőbb, és egyre gyakoribb olvasás implikálta a csendes, egyéni olvasást. A második forradalmat a könyvnyomtatás idézte elő; amíg előtte kevés szöveget sokszor elolvastak, és az olvasás szakrális, ünnepélyes tevékenység volt, úgy később az érdeklődő megválogathatta, hogy mit vesz kezébe. Könyveket, újságokat, folyóiratokat, amikből választhatott. A harmadik forradalom az elektronikus nyomtatványokkal érkezett el; ahol nem a papíralapú könyvek az elsődlegesek. Napjainkra már bármilyen tartalom elérhetővé vált. Ezt az új könyvtáreszmény viszont nemcsak azt jelenti, hogy minden elérhető, hanem azt is, hogy bármi feltölthető. Az eddigi szűrt, limitált rendszer ellenőrizhető volt, az elektronikus könyvolvasás már nem az. A szerzőség védett intézményi keretekből kilépve mára sokszor lekövethetetlen.
Az olvasás minden aspektusát átalakítja a digitalizáció. Ami legszembetűnőbb, hogy megszűnni látszik az írásos kultúra dominanciája. Habár sokkal több virtuális szöveggel rendelkezünk, mint amilyen papír alapúval rendelkezhettünk régen, mind az olvasással töltött idő, mind pedig az olvasási készség jelentősen csökkent. Számos felület biztosítja, hogy minél gyorsabban reagálni lehessen információkra, de egyrészt ezeken nincs az olvasó valójában jelen, másrészt nem kell feltétlenül muszáj szövegesen reagálni, elég akár egy emojival. A szöveg sokszor csak a vizuális vagy hangalapú tartalmak kiegészítésére szolgál, gondoljunk csak egy podcastra, főzős videóra, riportra. Az olvasás viszont tanult képesség. Az agy természeténél fogva nem tud szövegeket feldolgozni. A hallás és a látás viszont velünk született. Így, ha romlik az olvasási készség, a nem tanult képességekkel befogadható médiumok iránti érdeklődés nő meg; vagyis a videó– és képanyagok, hanganyagok preferenciája.
Az olvasás minden aspektusát átalakítja a digitalizáció. Ami legszembetűnőbb, hogy megszűnni látszik az írásos kultúra dominanciája. (Fotó: 123rf)
Amíg egy könyvben ugyan lehet lapozni, de alapvetően az olvasási folyamat lineáris, addig az internetes szövegek egy újfajta szövegtípust teremtettek meg. Ez a hipertext. A hipertext nem folyamatos, hanem elágazik például linkek által, így az olvasó maga dönti el, hogy merre halad a szövegben. Így már magát a szöveget is valójában az olvasó hozza létre. Az ugráló, gyors ütemű olvasás sokkal több információt kínál azonos olvasási idő alatt, mint régen, de az olvasót nem készteti arra, hogy elidőzzön a szövegeknél, ami viszont az esztétikai és tanulási folyamatokhoz elengedhetetlen. Vagyis, ha az olvasó online olvas, lehet, hogy nem tud eleget tenni eredeti céljának, ami egy szépirodalmi mű élvezése vagy egy tudományos szöveg befogadása.
A cikk Herédi Rebeka: Az olvasás (újra)pozicionálása? című írása alapján készült.
