Szüleim javaslatára a Pécsi Janus Pannonius gimnáziumba jártam. Végzősként úgy gondoltam, hogy a gimnáziumi évek alatt kapott tudásbeli alapokat szeretném továbbfejleszteni és mindenképpen egyetemen vagy főiskolán továbbtanulni. Gyerekkorom óta végigkísért a sport és az angol nyelv tanulása, ezt szerettem volna valamilyen úton összekapcsolni. Családomban többen is a pedagógusi hivatást választották, így szinte kézenfekvő volt számomra, hogy az angol-testnevelés szakot és a tanári pályát válasszam.
Az elmúlt három évben rengeteg kreatív és emlékezetes program volt a Pécsi Tudományegyetemen és konkrétan a Bölcsészettudományi Karon, ahová járok. Például szakestek, Sportok Éjszakája, amelyeknek köszönhetően számos élményre, barátra és ismerősre tettem szert. Gimnazistaként még úgy gondoltam, hogy a tanulás mellett csak a bulizásra kell időt szánnom, és órákra az ember kénye kedve szerint jár csak. Ez az egyetemen már nem ilyen egyszerű. Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy meg lehet találni az egyensúlyt a kettő között. Szerintem az egyetem a gimnáziumhoz képest sokkal nagyobb önállóságot igényel, és ezt előbb vagy utóbb mindenki megtanulja.
A mai világban egy munkavállaló az állásinterjú alkalmával először azzal a kérdéssel találkozik, hogy „Mi a végzettsége”? Vagy: „Milyen diplomával rendelkezik”? Szerintem egy diplomával a kezemben nagyobb választási lehetőségem van, hogy az életemet miként folytassam.
A kérdés második felére válaszolnék először. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy működik a kettő együtt. Én is dolgozom a tanulás mellett. Egy olyan cégnél sikerült elhelyezkednem részmunkaidőben, ahol rugalmasan és mindig pozitív hozzáállással kezelnek. Szerintem azonban aki teheti, ne hagyja ki az egyetemi éveket! Az életnek olyan szakasza ez, amikor rengeteg dolgot tanulunk, de mellette mégis „iskolások” lehetünk. Önálló életet élünk már egy munkahellyel, de sokan mégis otthon lakunk a családunkkal. A tanulás mellett, ami diplomát ad és lehetőségeket az élet számos területén, még egy kis időt nyerünk, mielőtt kilépünk a teljes önállóságba.