A matematika a legkönnyebb és egyben a legnehezebb tantárgy az iskolában. A legkönnyebb, mert aki egyszer megérti a működését, szinte nulla tanulással simán ötös lehet belőle. És a legnehezebb, mert akinek nem sikerül bejutni a beavatottak titkos körébe, örökre kívül maradhat, és egész életében szenvedhet a matek miatt.
Én több mint 20 éve foglalkozom már a matematika tanításával, és ez alatt az idő alatt személyesen is több ezer embernek segítettem rájönni arra, hogy „jé, ez ilyen egyszerű?” Kicsit olyan ez, mint egy fejtörő vagy keresztrejtvény. Utólag visszanézve csak fogjuk a fejünket, hogy mit nem lehetett ezen tudni.
Az utóbbi 10 évben már elsősorban nem közvetlenül tanítom a matekot, hanem e-learning platformok fejlesztésével foglalkozom. Ezek közül legsikeresebb a 200 ezernél is több felhasználóval rendelkező mateking.hu, ahol az általános iskolától a gimnáziumon át a közép- és emelt szintű érettségin keresztül egészen a bonyolult egyetemi matekig minden szinten találhatóak tananyagok. És minden szinten képesek vagyunk elérni diákjaink többségénél azt az érzést, hogy „hú, ezt értem! Miért nem lehet akkor így tanítani az órán is?”
Ahhoz, hogy valaki világklasszis futó legyen, és indulhasson az olimpián, kell egy veleszületett tehetség és hatalmas elszántság az edzésekhez. Ahhoz, hogy fussunk a busz után és épp elérjük, nem kell semmi extra, csak egy picit jobb kondiban kell lennünk. Ugyanez a helyzet a matekkal is. Ahhoz, hogy valakiből matematikus legyen, és mesteri szinten művelje a matematikát, kell valami plusz. De matematikusnak körülbelül csak minden ezredik diák tanul Magyarországon, a másik 999 ember teljesen normális. Nekik elég csak annyi, hogy elérjék a buszt, ha futnak utána.
Itt látok egyébként egy hatalmas szakadékot az általános iskolától a középiskolán át az egyetemig. A tanárok egy viszonylag jelentős része nem tud, vagy nem akar közös hullámhosszra kerülni a diákokkal. Enélkül pedig nem megy. Ilyen egyszerű.
„A matekingnél úgy gondoljuk, hogy lényegében bárkinek meg tudjuk tanítani azt a szintű matematikát amire szüksége van.” (Fotó: Mosóczi András)
Az én történetem, azt hiszem még több millió ember története ebben az országban. És több száz millióé a világon. Sokkal többen vannak azok, akik félnek a matektól, szoronganak tőle, utálják, vagy éppen értelmetlen dolognak tartják. Kár, hogy ez így van. Nem azért, mert a matektanárnak kudarc, hanem mert a matematika döbbenetesen fontos lenne az átlagember életében is. Nem azért, hogy a boltban „kettesalapú logaritmus 8 kiló kenyeret vegyen.” Ahogy ezt viccesen szokták mondani, és nem is azért, hogy esténként megoldjon otthon egy másodfokú egyenletet.
A matematika a világ szinte minden országában kötelező tantárgy, amiből általában komoly vizsgák is vannak. És ez nem véletlenül alakult így. A matematika ugyanis egyidős az emberiséggel, és kis túlzással matematika nélkül még mindig a fán ülnénk és banánt ennénk.
A másik ok, amiért matematikát tanulunk, hogy ez a tudományok univerzális nyelve is. Tulajdonképpen az első idegen nyelv amit az iskolában tanulunk. Most persze mondhatjuk, hogy aki nem akar mérnök, kutató vagy közgazdász lenni, annak nincs szüksége matekra. De számukra ott az első ok, amiért érdemes matematikát tanulni. Volt egy vizsgálat, amelyből kiderült, hogy a matematika szerepet játszik az emberek hosszú távú sikereiben. A jobb matekosok általában jobban keresnek, elégedettebbek a munkahelyükkel és az életükkel.
Az itthoni matekoktatással ugyanaz a baj, mint a világ számos másik országában.
Egy verset minden ember ugyanúgy tanul: addig olvassa és mondogatja magában, amíg kívülről nem tudja. Van akinek egy kicsit tovább tart, van akinek hamarabb sikerül, de a folyamat kb. ugyanaz. Ha az a feladat, hogy oldjunk meg egy másodfokú egyenletet, akkor itt nem elég mormolni az egyenlet megoldóképletét, az egyenlet attól nem lesz megoldva.
A matekhoz nem konkrét dolgokat, hanem magát a folyamatot kell megérteni. És ez az, amit nehéz egy 30 fős osztályban vagy egy 200 fős egyetemi előadóban a különböző módon gondolkodó és különböző képességekkel rendelkező diákoknak megtanítani. Matekoktatásban egyértelműen azok az országok sikeresebbek, ahol vagy nagyon alacsony létszámú csoportokban oktatnak, vagy pedig nagyon túltolják a matekot. Ez utóbbi főleg a távol-keleti országokra jellemző, ahol a diákok elég komoly terhelést és stresszt kapnak az oktatási rendszertől.
Én már a gimiben is matekot oktattam: a fél osztályt én tanítottam teljesen ingyen, szórakozásból matekra. Aztán az egyetemi éveimtől kezdve több mint 15 éven át készítettem föl egyetemistákat a matematika vizsgáikra. Ezalatt én legalább annyit tanultam tőlük, amennyit ők tőlem. A különbség csak az, hogy én matekot tanítottam nekik, ők pedig megtanították nekem azt, hogy miért nem értenek bizonyos dolgokat. Ezt az aranyat érő tudást építettem bele a mateking.hu weboldalba, aminek a sikere szinte kizárólag azoknak a diákoknak az érdeme, akik értetlenkedtek, és az értetlenkedésükkel megvilágították, hogyan lehet a matekot tisztán és egyszerűen elmagyarázni.
Az lenne nehéz, ha nem ilyen lenne a mateking. Fizikailag fájdalmat okozna nem beletenni egy-egy poént vagy érdekes példát, jópofa magyarázatot az epizódokba. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden csak úgy magától jön. Az, hogy ezek az epizódok tényleg valódi élményt adjanak sokszor kétszer-háromszor annyi munkát jelentenek, mintha egyszerűen csak leadnánk az anyagot. De ez a 4-6 óra pluszmunka epizódonként sokkal kevésbé megterhelő, mint az a rossz érzés, hogy valami tökéletlen munkát adunk ki a kezünkből.
Szerencsére vannak iszonyatosan jó tanárok Magyarországon, és azok a szerencsés diákok, akik náluk tanulnak, biztosan elégedettek. És vannak jó tanárok kevésbé jó lehetőségekkel. Ha egy 30 fős osztályban tesi óra után, éhes és nyűgös diákoknak kellene tanítanunk, lehet, hogy mi sem lennénk olyan vonzóak. Hatalmas előnyünk, hogy a mateking az iskolai/egyetemi légkörön kívül magyaráz. Megengedhetjük magunknak a lazaságot a poénokat, mert ezeket így jobban elfogadják a diákok, mint egy órán, ahol mondjuk a poén felét nem is hallják, mert épp beszélgetnek.