Először a beiskoláztató előadáson kaptam fel a fejem a Pannon Egyetemre, viszont akkor főleg a vegyészmérnökökről beszéltek. Aztán az országos elsősegélyversenyen, amikor 12.-es voltam, Veszprémben közelről megismerkedhettem az egyetemmel, felfedeztem a szakomat is, és azóta mást sem akarok csinálni.
Fontos volt, és az is, hogy minél több labor legyen, azonban nekem elsősorban a széles körű tudástár volt a lényeges, amit a szak nyújt.
Egy pillanatig igen, de sokaktól hallottam, hogy mennyire zsúfolt az órarendjük, és sokszor a pénteki nap sem marad üresen dolgozni, így végül nem vállaltam. Nem is bánom, valóban igaz, hogy leterhelnek minket.
Mindenképp! Egyelőre úgy fest, maradok egyetemen belül vegyészmérnök Msc-re, azon belül is biotechnológiai szakiránnyal.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell dolgoznom, azonban mindenkire, aki képes rá, felnézek, nem egyszerű, bármit is tanul az ember. Biztosan tudom magamról, hogy nem tudnám beosztani az időm, hogy munka mellett tanuljak.
Az, hogy néha rettenetesen leterheltnek érzem magam. Az első félév óta heti kétszer-háromszor reggeltől estig egyetemen vagyok, emellé pedig a maradék napon a laborra írandó jegyzőkönyvek töltik ki azt az időt, amit épp nem az intézményben töltök. Sokszor érzem magam kimerültnek, és mivel ritka, hogy a téli vizsgáimat időben befejezzem, a második félévre teper le a legjobban a letargia.
Mindenképp a biotechnológia az irány. Konkrét cégpreferenciám nincs, azonban a fejlesztési feladatok mozgatnak meg a leginkább.
Limitált tapasztalatom alapján, amikor egy munkaadó/főnök dolgozott már a pozíciódban, hasonló végzettségű és hasonló tudástárú, mint te, akkor könnyebb a kommunikáció, nagyobb a megértés és lehetőséget ad tanulni a nálad tapasztaltabbtól.
A PEHÖK-MK tagja vagyok, valamint az elmúlt néhány félévben szerencsém volt különböző ösztöndíjakat elnyerni. Ezek nagyrészt a „költőpénzeim”, szerencsére a szüleim rengeteget segítenek, és nem kell dolgoznom év közben.
Időnként lejárok az egyetemi kondiba és gördeszkázom is.
Konkrét számot nem merek mondani, de remélem, pályakezdőként is kényelmesen meg tudok élni, és ezenkívül talán az lenne az egyetlen kitételem, hogyha ránézek a fizetésre, ne érezzem, hogy több értelme lett volna négy év munkatapasztalatot szerezni, mint egyetemre járni (ami lehet hét év az Msc-vel).
Szakmai gyakorlatoztam a Dunántúli Regionális Vízműveknél, ahol szívesen fogadtak és azóta is visszavárnak. Sokat tanultam ott, és remélem, minden jövőbeli munkahelyem legalább olyan élmény lesz, mint ott dolgozni és az ott dolgozókat megismerni.
