A KRE a Magyarországi Református Egyház egyeteme, amely jövőre lesz harmincéves. Nem tartozik a legnagyobb felsőoktatási intézmények közé, öt karon körülbelül nyolcezer hallgatója van, de ennek a létszámnak a felét a mi karunk adja. A tanulók létszáma még épp optimális ahhoz, hogy minőségi körülmények között minőségi oktatást nyújthassunk, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kar a hazai rangsorokban rendre a második-harmadik helyen szerepel a különböző mérőszámok alapján.
Kiemelendőnek tartom azt is, hogy az egyetemnek kiváló nemzetközi kapcsolatai vannak, a kar nemzetközi dékánhelyettese, Nagy Judit koordinálja ezt a munkát, és ennek köszönhetően nagyon sok hallgató kap lehetőséget rövidebb-hosszabb külföldi tapasztalatszerzésre.
Egyedülálló – ha nem is kari, de egyetemi szinten – a tavaszi tréninghét, vagyis a Károli Közösségi Napok rendezvénysorozat, amelynek keretében mindig egy adott témát dolgozunk fel saját és meghívott előadókkal. Az idei hét címe a Hit, tudomány és jövő volt.
Egyértelműen a pszichológia, ide a legnagyobb a túljelentkezés, de itt az egyik legmagasabb a felvételi ponthatár. A BTK-n belül ez a szak büszkélkedhet a legtöbb, mintegy 1200 hallgatóval, összesen hat tanszéken. A második legnépszerűbb az anglisztika, itt 600 körüli a diáklétszám, a harmadik pedig a Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete, amelyben a japán szakirány különösen kedvelt – itt több a jelentkező, mint amennyit fel tudunk venni. A kínai szakirányt csak két éve indítottuk el, reméljük, hogy ez is ugyanilyen sikeres lesz.
Fotó: 123RF
Kétségtelen, hogy a mai felsőoktatás eltömegesedett. Ez bizonyos értelemben jó, de azt is látjuk, hogy szükség van azokra a műhelyekre, ahol kiemelten foglalkozunk a tehetségekkel. A karon belül több ilyen programunk is van, és a legjelentősebb munkát ezen a téren a nyolc műhellyel működő Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégium végzi elődöm, a kollégiumot alapító Sepsi Enikő professzor vezetésével.
Ez valóban összetett kérdés. Kétségtelen, hogy jelenleg válságban van a tanári pálya, kevés az olyan hallgató, aki az élethivatásának tekinti ezt. A megélhetési gondok egyértelműen rányomják a bélyegüket erre a területre, és az örökös újítások, változtatások, az oktatókra háruló egyre növekvő adminisztratív terhek is rendkívül megnehezítik az érdemi munkát, az oktatás bármelyik szintjét is nézzük. A tanári pálya felelősségteljes, a szó eredeti értelmében hivatás, és mi elsősorban erre igyekszünk felkészíteni a hallgatóinkat. Hisszük, tapasztaljuk, hogy a diákok még a mai szabadabb világban is tisztelik azokat, akik alapos tudással felvértezve állnak ki a katedrára.
Egyértelműen. A Covid is rákényszerített minket erre, és nagy előrelépést jelentett, hogy 2020-ban létrejött az Oktatásinformatikai Továbbképző Központ, amelynek főbb feladatai az oktatásinformatikához kapcsolódó képzések, illetve kiegészítő modulok felkínálása. A központ látja el a kar és az egész egyetem oktatóinak rendszeres oktatásinformatikai, pedagógiai, módszertani képzését, együttműködésben az IKT Kutatóközponttal, az egyetem ezen képzéseket összefogó központi szervezeti egységével. Ez félig még a jelen, de félig már a jövő is.
Már Eötvös József is úgy vélekedett, hogy annak a tanárnak a diákja halad, aki maga is halad. Fontos tehát a példamutatás. Az életre való felkészítés pedig nagyban függ az egyes szakok jellegétől. Más egy bölcsész esetén és más egy pedagógusnál, de koroktól független örök igazság szerintem, hogy az iskola nagyon jó alapokat adhat, ám a rendelkezésére álló eszköztárból, tudásból mindenkinek magának kell kialakítani a számára legmegfelelőbb és a hozzá legközelebb álló gyakorlatot.
Van karrierirodánk és alumni programunk is, így jelenlegi információink szerint a kar BA-s hallgatóinak 54 százaléka dolgozik diplomás helyen, ők 2-3 hónapon belül találtak munkát. Az MA-nál ez az arány magasabb, itt a tanulók 83 százaléka egy hónapon belül el tudott helyezkedni, ha nem is a szakirányának megfelelő, de mindenképpen diplomás állásban. A holland szakos diákjaink például a végzést követően igen gyorsan találnak munkát Magyarországon működő holland cégeknél vagy kulturális intézményekben.
Szerintem mindenképpen. Ha a humán műveltséget és képzettséget egy társadalom már nem tartja fontosnak, akkor az igen komoly gondokat okoz a működésében.
NÉVJEGY
Horváth Géza
